7. fejezet

Rainy day... 

Kivételesen nem a megszokott ébresztőre keltem, hanem az ínycsiklandó, forró tejszínhabos kakaó illatára, amellyel sis lepett meg mogyorós győri Jóreggelt keksz kíséretében. 

- Awww te drága!! Mivel érdemeltem ezt ki? - vetettem hálálkodó tekintetemet először az étekre majd Sophira.

- Ugyan, tudod, hogy neked bármit! - kacsintott - de különben is tartoztam már ennyivel, mivel te nem egyszer szorgoskodtál értem hajnalok-hajnalán. 

10 perc alatt kényelmesen elfogyasztottam a reggelimet, majd utam rögvest a mosdóba vetettem, ahol a szokásos teendőket elláttam. Eztán a ruhásszekrényemet kitárván álltam és néztem, de csak nem jutottam dűlőre, hogy mégis mibe menjek.. ezért jobbnak láttam faggatni barátnőmet.

- Mrs. Styles segítségemre tudnál lenni?? gőzöm sincs mit húzzak fel.

- Ohh cicu, te mindenben elképesztően nézel ki, de mivel tetszett a megszólítás... - szemöldökét megvonván fordult a ruhatáram felé - hát én a helyedben..

- Várj!! Fordulj velem szembe - fekete csőszabású naci egy csinos fehér színű pulcsi egy fekete sál és sapi volt rajta - Köszönöm a segítséget - egy gyors öleléssel érzékeltettem, hogy meglennék, ő pedig csak állt, majd ennyit tudott kinyögni "OKÉ" és végül arrébb hátrált. Jómagam pillanatok alatt előtúrtam a fekete cicanadrágomat hozzá a szürke sweatert illetve fehér sapit, fehér Vans cipőt. Mire lementem Sophi már a conversét húzta és egy határozott fejbiccentéssel jelezte "jól festek". A többiekkel együtt elindultunk a próbára. Szokásos hangolás, táncgyakorlás vette kezdetét, de ma a múltkorihoz hasonló beszélgetést is beiktattuk mentorunkkal, mivel másnap élő show, és ilyenkor az agyakban is rendet kell tenni. Simon külön-külön is sok időt fordít mindegyikünkre a csapatok tagjai közül. Bármit meg lehet vele osztani, mert tényleg érdekli, hiszen érdekes, hogy minden téren rendben legyenek mentoráltjai, így hát a Niallel történő eseményeket is a tudatára adom,  mert egyfelől nekem is jó ha kibeszélhetem magamból, másfelől maximálisan működik az oda-vissza bizalom közöttünk. A rövid csevegés után összehívja az egész bagázst a nagy terembe.

- Na srácok, lányok!! Holnap újra megcsillogtathatjátok a hangszálaitokat és úgy vélem remekül dolgoztunk a héten ismét! Szóval most mindenki menjen a dolgára aztán holnap egy főpróba és SHOW TIME!! - ezt hallván kitört a nevetés majd szép lassan összeszedelőzködtünk és lépteinket kétszeresével megszaporázva siettünk az Oxford Streethez mivel 5 órára beszéltünk meg találkát Eleanorral és Daniellel. Szerencsére nem késünk, és ők is időben jelenvoltak. Két-két puszival köszöntöttük egymást aztán négyesbe sétálgattunk, közben nézelődtünk és nagyokat nevettünk. 

- Hey Lányok, nem iszunk valamit? - nézett körbe El

- Benne vagyok - Oksi - tőlem is mehet - jöttek sorban a reakciók

Vettünk 4 shaket aztán ballagtunk tovább. Útközben pár rajongó megállított néhány fotó erejéig. 

- Csajok szerintem menjünk lepjük meg a srácokat! Elvileg most próbálnak! - tette a megjegyzést Dani, amire mindannyian felnevettünk és szép lassan, nőies tempóban oda is értünk. Amint beértünk összefutottunk Paullal, aki így szólt

- Hello Lányok! Jöttetek megnézni mit művelnek ezek a kölykök? - közben széles mosolyra vonta száját

- Csáó! Bizony! - adott tömör választ Sophi.

- Szerintem meg fogtok lepődni, kb fél órája röhögésen, vonyításon kívül nem hallani mást - ismét csak nevetett mint akinek görcse keletkezik..:) Most már furdalt minket a kíváncsiság és elindultunk a terem ajtaja elé. Benyitottunk és ez a látvány tárult a szemeink elé...

Pillanatok alatt kitört a röhögés közöttünk is, aztán Harry figyelt fel ránk először.

- Ohh Lányok, ti itt?! - meglepődött arcánál már csak a következő szavai voltak nevetségesebbek - Liam te mit csinálsz?? Itt a barátnőd és a lábaim közt mászkálsz??

- Már úgy is megszokhatnád! - válaszolta nevetve, de ennél hangosabb csak Niall vihogása volt, aki épp Louis egyik mutatványán készült ki..:) közelebb mentünk hozzájuk, majd megkérdeztem Zayntől, aki csak szem forgatva követte az eseményeket.

- Zayn, minden oké? - kezemet a homlokomra csaptam mert már alig bírtam türtőztetni magamat a látottak alapján..

- HAHAHAHAH....NO!! - fejezte ki magához méltóan - végül is két nap múlva indul a turné és így telik az utóbbi 45 perc.. - jó ezt már ő is röhögve mondta. A beszélgetés alatt ezt a képet még sikerült lekapnom.. :)

Miután jól elmulatoztunk, a fiúk elmondták, hogy mi hogy lesz és hogy természetesen én és Sophi is a VIP-sek listáján szereplünk, akárcsak Harry anyuja például. Dani közölte, hogy ő sajnos az elsőn nem tud jelen lenni, de ígéri, hogy a következőn már ott lesz, de El minden bizonnyal csatlakozik hozzánk. 7 órakor rá néztem órámra, és intettem barátnőmnek  hogy mennünk kéne, aki épp Louissal és Niallel ökörködött. Gyorsan elköszöntünk mindenkitől. Niallt el sem akartam engedni, mint ahogy érezni szoktam ilyenkor, de hát ha menni kell akkor menni kell, tartja a mondás.  Elnek és Daninek még egyszer megköszöntük a remek délutánt, majd elhagytuk a próbahelyszínét.  Az időjárás eközben 180° os fordulatot vett. A viszonylag kellemes időt, szeles váltotta le és az ég is beborult, majd dörögni kezdett. Sophival készültünk leinteni egy taxit, majd egy pillanatra megálltam és csak felnéztem az égre.

- Vii mi a baj? menni kéne! - győzködött sis, aztán odajött, hogy kézen ragadjon de én elvontam azt.

- Csak nézz fel! - eközben szép lassacskán az első vízcseppek megjelentek a bőrünkön.

- Elkéstünk... - engedte le fejét - ohh csak nem arra gondolsz?? - gyönyörű mosolyát igencsak szélesre csalta olyannyira, hogy gödröcskéi is előbújni látszottak.

- De igen! Tudom, hogy nem a legalkalmasabb, mert nyáron jobb lenne, de engem nem érdekel..menjünk haza gyalog.. zárjunk ki mindent és adjuk át magunkat ennek a gyönyörű érzésnek, amire oly régóta várunk, hogy esőben csak ketten, nem bánva semmit, csak jól érezni magunkat.. - mintha csak dézsából öntenék a vizet, úgy soroltam az indokokat. 

- Jójó, ez igazán jól hangzik!! - egymásba karoltunk és 5 perc múlva az eső igencsak eleredt. Az utakon, alig volt ember, többnyire csak autók.  Sophi egy igazán gyönyörű képet csinált, hogy amint hazaérünk kipósztolhassa twittere.  Lépteink már vízben tocsogtak, de élveztük...csak néztük egymást, és mosolyogtunk. Átéltük a pillanat minden másodpercét.. 

- LONDON BABY! - kiállottuk teljesen egyszerre... 

Már csak egyed órányira lehettünk a háztól, amikor egy autó hirtelen mellénk faralt. Az ablak lehúzódott, és egy ismerős zöld szempár, szél fújta dús göndör haj és hozzá a bájos mosoly - ez tárult a szemünk elé.

- Hát ti? - szólított meg Harry - Miért nem vártatok meg, vagy ültetek taxiba?? Így megfázhattok elég rendesen...

- Tudjuk.. - motyogta a Sophi - de ez egy kis kori álmunk volt. Nem érdekelt minket most semmi, és nem a felelőtlenség beszél belőlem, csak a boldogság.. - a szívtipró az ismert mosolyát öltötte a választ hallván és fejét kezdte csóválni szintén az ismert módon, majd egy másik alak bukkant fel mellőle a kocsiból.

- Remélem azért egy pizza belefér velünk?! - szemöldökét megvonta, fogszabályzója felcsillant, és szőke haját a kintről beáramló szél fújdogálta. 

- Ohh istenem de aranyos! - böktem meg barátnőmet.

- Benne vagyunk, de mi nem ülünk kocsiba úgy is mindjárt hazaérünk, szóval menjetek előre itt a kulcs és várjatok be. Harry másodpercek múlva már el is hajtott, mi pedig csak mentünk és mentünk tovább, amikor az utolsó sarok forduló előtt megpillantottuk a körülbelül 8 perce eltávozó srácot. Egyre csak közeledtünk hozzájuk... 

- Hát ti? - kérdeztük egyszerre - nem úgy volt hogy fent vártok?

- De, úgy volt! - helyeselte Niall - de mi is kiakartuk próbálni ezt az érzést, amit ti olyan izgalmasnak találtok.

- És? Vélemény? - kérdi Sophi

- Tetszik! - vágta rá Harold - jó lassan már nem látok semmit a szemembe folyó víztömegtől illetve a hajamtól, de ez itt most veletek akkor is király! - abban a pillanatban magához húzta Sophit és gyengéden megcsókolta. Két szerelmes tinit rég láttam, ennyire boldognak mint akkor őket, és ezt meg is jegyeztem a mellettem álló Ír fiúnak, aki a lábamtól a fejemig végigmért... én csak figyeltem az ő tekinteté, hogy mikor nézz már a szemeimbe. Harryék eközben már elindultak és amikorra jelezni akartam Niallnek, hogy kövessük őket, felkapott és megpörgetett az esőben... kezeimet kitártam és egyszerűen leírhatatlan mit éreztem.. amikor elkezdett leereszteni, karjaimat a nyakába aggattam majd jobb kezemmel a hajába túrtam és ajkaink között megszűnt a távolság. Romantikus és szenvedélyes perceket éltünk át, és amikor véget ért egyre inkább csak visszakívántam. Ám ekkora már visszaértünk a házhoz. Sophi át is öltözött így tehát követtem a példáját. Felsiettem a fürdőbe levetni a vizes ruháimat, és a mamámtól kapott piros meleg kapucnis pulcsimat húztam fel egy szürke  cicanadrággal, majd egy kicsit beszárítottam a hajamba és felhúztam a kapucnit..kifele menet Niallt láttam ülni az ágyamon, aki csak nézegette a Sophival közös képeinket és mosolygott. Leültem vele szembe és csodáltam, hogy ő tényleg a barátom lett! <3 

- Virro csinálhatok egy képet rólad, mert olyan cuki vagy ebben a szerelésben!? - kérlelt kiskutya szemekkel.

- Mi?? Hát jó, de csak mert átélhettem veled ezt a fantasztikus esős pillanatot. Ekkor odahajolt hozzám egy puszit nyomott az arcomra majd kattan a telóján a vakuja. 

Pár perc múlva az iPhoneomra értesítés érkezett..mivel be van állítva automatikusra amikor twitteren például Sophi posztol vagy a 1D tagjai El, Dani vagy a Little mix meg akik fontosak... most viszont a szemem megakadt a kijelzőn. A rólam készült kép Niallnél díszelgett ezzel a címmel l"LONDON BABY", már akkor is több komment és like érkezett rá..

- khhhm!! - szúró pillantás Niall mélykék szemeibe - erről nem volt szó!!

- Ne haragudj, de nem bírtam ki! - széles vigyorral húzta száját és kezeivel térdemet fogta.

- Tudod, hogy rád sose tudnék!! - majd elkaptam a fejénél fogva és az ölembe vontam.. pár percet csak simogattam az arcától a mellkasáig miközben ő az egyik hajtincsemmel játszadozott.. utána felpattantunk, mivel lent Harry és Sophi már nagyban falta a pizzát.

- Mi van cukiságok elfelejtettétek a kaját? Bár Niall nálad ez meglep...!!

- Uhh tényleg!! - és odarohant egy szeletért, egyet pedig nekem hozott.  Mi hárman csak kacagtunk rajta. Egy laza 30 percet még elhülyültünk de este fél10kor a fiúk búcsúztak, mert tudták másnap nekünk a létünkért kell küzdeni, amihez kell az alvás!! Nagy ölelés, puszik és már csak a lépcsőházban hallatszott kellemes hangjuk..

Az ajtót gyorsan bezártam majd telefonon felhívtam anyuékat, mert szükségem volt arra hogy pár tanáccsal elássanak. Amikor végeztünk, bementem az előszobába és barátnőmhöz szóltam.

- Angyalom! Ma ismét megvalósult egy a legszebb álmainkból, ráadásul VELÜNK VOLTAK! :$ Sophi a szituációt így reagálta le.. :)

Erre én csak "juuuuuj"ogni tudtam..tehát hoztuk a formánkat! Végül felhúztuk a pizsinket, egy bögre forró teát még elkortyolgattunk, majd elszenderedtünk várva a másnapot...AZ ÉLŐ SHOWT!!