5. fejezet

... Reggel 9-kor a telefonom ébresztőjére keltünk... ..

- Ohh jaj, ne haragudj sis elfelejtettem kikapcsolni!! - mentegetőztem barátnőmnek, aki épp előbújt a nagy paplanja alól, és mintha nem is a dalra ébredt volna hanem a megszólításomra...

- Semmi gond, drága! Már úgy is készültem menni egy pohár vízért, csak nem vett rá semmi eddig! - húzta mosolyra száját én pedig puha párnámba temettem fejemet. 

- Figyu én szerintem elmegyek futni egy kicsit! Jót tesz ha levezetem az eddigi stresszt, na meg most nem is edzettem, és vigyáznom kell az egészségemre, mert össze vissza eszem és nem lesz jó vége...tudod mire gondolok... - néztem a félig alvó lányra lecsüggesztet ajakkal, mire ő egy váratlan mozdulattal kis párnáját elhajította, ami egyenest az arcomban landolt.

- Hééééj!Ez meg miért volt? - néztem rá kérdőn.

- Mert hülye vagy és szívem szerint még egyszer megtenném az előbbit, de lusta vagyok felülni! 

- Na ez az! Nem lesz ez így jó babee! Kitaláltam valamit - Sophie nagy nehezen feltápászkodott majd tekinteté egy hatalmas ásítás után felém fordította - Szóval én most összekapom magamat és elmegyek kocogni egy jó 30 percet, te pedig ellátod a szokásosat és lent találkozunk a Starbucks-szal szemben lévő utcasarkon és reggelizünk egy jót. Na? - húzogatni kezdtem szemöldökömet, és már láttam, hogy tetszik neki az ötlet.

- Ezt adom! Akkor legyen mondjuk negyed 11, mert akkor lesz egy jó 40 perced és nekem is - az utolsó szónál kacagni kezdett!

- Oksi! - beágyaztam gyorsan az ágyat és rohantam a  fürdőbe a szokásos teendőket végrehajtottam, majd a szekrényemből előkaptam egy sport toppot, hozzáe fekete trikómat, és kényelmes szürke Nike felsőt valamit szűkített melegítőt illet a szintén Nike futócipőmet. hajamat gyorsan egy kényelmes copfba kötöttem, és már ki is viharoztam a házból, egy hangos "Akkor 10:15, Pá" után. 

Az idő roppant mód kellemes volt, ahhoz képest, hogy tél van.. a nap is előbújt és 5-10 fok lehetett. A fejemen a fejhallgató és csak futottam, amerre épp kedvem tartotta, aztán az órámra néztem, ami mindjárt negyedet üt, tehát sietősre fogtam. Egy percet sem késtem, de Sophi sehol. Állok és csak nézek minden felé, de nem látom. Remek - mondtam halkan! - a telefonom sem volt nálam. Épp elakartam indulni haza, amikor valaki hátulról megérintette a vállamat. Kicsit ijedten vetettem hátra arcot, de ami látvány fogadott, az felbecsülhetetlen. Niall Horan teljes egészében nézett rám ragyogó kék szemeivel.

- Szia Niall! - köszöntem rá a kis Ír srácra - hát te mi járatban erre felé?
- Szia Viri! Hát Harryvel kedvünk volt  kávézni egyet, de a cimbora bent ragadt a Starbucksban... De sejtem az okát - húzza nagy vigyorra a száját.
- Ohh értem már!! Szóval azért nincs itt Sophi mert együtt vannak, bent...hahaha de cuki! - mosolyodtam el én is.. pár percig még folyt a csevegés, amikor Niall emelte föl hangját.
- Emlegetett szamarak!! - Harry és mellette barátnőm meghozták a kávét. El kell, hogy mondjam remekül álltak a a tartók, benne a finomságokkal a göndörke kezében..:)

Sophi és Niall egymást, én pedig az ügyeskedő zöld szemű srácot öleltem meg és adtam két puszit. Majd Harry felajánlotta, hogy hazavisznek, így tehát bepattantunk a kocsijába és meg sem álltunk az X Factoros szállásunkig. Mikor kikászálódtunk  megálltunk a srácokkal szemben és elakartunk búcsúzni, de Harry rákezdett.
- Na lányok! Arra gondoltunk, hogy... - Szólt közbe a telefonom, amit azonnal fel is vettem.
- Hello Lulu! - szólított meg Simon, egyébként azért hív így mert imádja a második nevemet a Laurent és akkor ezt becézi Lulunak, de csak neki engedem meg - na mi újság van veletek?
- Hello Simon! - Hát semmi extra, épp futni voltam most meg Starbuckból jöttünk és.... - mintha tudta volna mit akarok mondani, megelőzött.
- És a dolognak köze van a híres fiú bandához, pontosítok két sráchoz egy szívtipró fürtöshöz és egy ír bélpokloshoz! Ugye?? - tette föl cinikusan a kérdést, miközben jómagam a szemeimet kétszeresére düllesztettem az előttem álló bandatagokra, valamint a nyelvemet forgattam ide-oda a számban hol jobbra hol balra kinyomva arcomat, így keresvén a szavakat. De csak erre futotta.
- Te voltál...!!
- Ki én? Én csak egy ártatlan besúgó voltam, aki szereti a fiait és a lányait! - közben a vonal túlsóvégén hallottam ahogy nevetni kezd, én pedig oldalra fordultam és szemeimet jó néhányszor megforgattam Sophin, aki jobb szemöldökét megvonván egy halk"Mi van-t?" lejtett.
- Na jó, megszűnök, nem húzom tovább az idegeiteket! Jó mulatást, holnap a próbán...
- Oksi, köszi, Szióó! - majd egyszerre letettük a telefont, fejemet a föld felé szegeztem, majd megemeltem és  a fiúk felé tettem megjegyzéseket.
- Szóval ti nektek kedvetek volt ma kávézni, ugye?
- Igen! - jött kórusban a válasz-
- És pont ott ahol mi is akartunk... érdekes... szóval Harry folytasd amit elkezdtél!!
- Oké! - Tehát.. - szegény épp, hogy megint mondta volna, a szőkeség belevágott a sztorijába!
- Na ne húzzuk, tovább, fogadok Simon hívott - és nézett rám ravasz tekintetével - Arra gondoltunk, hogy mivel szabad napotok van elmehetnénk egy kicsit a városba, persze csak ha akartok?
- Hogyne akarnánk néztünk össze barátnőmmel! De előbb felmegyünk átöltözni. - a fiúk addig telóztak és 10 perc múlva vissza is értünk. Én egy sötét zöld alapon fekete mintás cicanadrágot, egy fehér lukacsos pulcsival húztam föl, hozzá egy hosszú nyakláncot tettem fel ami, egy keresztet mutatott és egy fekete bőrdzsekit a fekete strasszos bokacsizmámmal, míg Sophi csőfarmert piros dorkóval egy hasonlóan laza pulcsival és dzsekivel mint én. A várakozó srácok meg is dicsértek a választásunkat, Harry pedig külön kiemelte, hogy tetszik neki, hogy nem kenünk fel magunkra 10 tonnányi sminket, hanem természetesek vagyunk. Ezt meghallván az Ő szájából összeesni készültünk barátnőmmel, de azért tudtuk, hogy hol vagyunk, és uralkodni kell magunkon!
Az utunkat kocsival kezdtük meg, viszont egy kis parkhoz érve le is tettük. Kipattantunk és már irány is a friss levő a bolygós séta. Rengeteget nevettünk, és ami a legjobb mindent elmondhattunk magunkról az eddigi életünkről, és a fordítva is megtörtént, bár mi azért elég rendesen kinyomoztunk minden lehető információt a fiúkról, mivel megrögzült fanok vagyunk, voltunk és leszünk is örökké...:) Azonban amikor egy hírt hallván igen csak meglepődtek.
- Amúgy ti melyik koncertjeinken voltatok eddig? - Niall érdeklődött.
- Hát..egyen sem! - vágtunk szomorú fejet és a hangulatunk is azzá vált arra a pár pillanatra - igazából Magyarországon élünk, ami kis ország, de nagy a szíve! De ti nem jöttetek, mi pedig nem tudtunk elszabadulni bárhogy is akartunk! Folyamatosan csak rólatok ábrándoztunk különböző facebook csoportokban, egymás közt és így tovább.. és mindig is irigyeltük azokat akik átélhették az amit ti adtatok nekik..- a mondat végén tekintetem már rég a cipőm orrát vonzotta, és hangom is elérzékenyült.. szemem sarkából ugyanezt láttam Sophin is.
- Istenem!! Ha tudnátok hogy hány helyre mennénk mi el, de ez nem így megy! De most esküszöm valahogy rászedjük a bagázst, hogy jussunk el a hazátokba, természetesen veletek együtt - nevette el magát az éppen beszélő Harry - szóval most szerintem meg is állapodhatunk egy VIP korszakban... mármint mostantól amikor van időtök bárhova jöhettek minket megnézni, és ugyanúgy mint ahogy például Eleanorék is teszik. Biztos ők is örülnek majd nektek.
- Juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuj!! - sztereóban visítottuk Sophival - a srácok arcán is meglátszott a reakciónk hatása... - upsz, ezt még nem tudjátok. Mi amikor örülünk, mindig így fejezzük ki. Otthoni szokás, egész pontosan csak a mienk, és ez hozzánk tartozik - magyarázta Sophi, miközben én kezeimbe fúrtam az arcomat és le sem mertem vonni onnan, majd félénken odaböktem "most akkor utáltok?"
- Miket hordtok itt össze? - néznek ránk és ismét tökre egyszerre beszéltek, attól még, hogy vannak szokásaitok mi ezekkel együtt kedvelünk titeket, mivel tudjátok " ... ~ 'Cause it's you, oh it's you, it's you they add up to and i'm in love with you... and ALL YOU LITTLE THINGS!! ~
ezt, ahogy előadták, szívem ismét szaporázni kezdett.. megfogtam a mellettem álló barátnőm hideg kezét és éreztem rajta is hasonló módon.. 
- Lányok imádunk titeket ahogy vagytok! Más különben itt lennénk? - húzta csalafinta mosolyra száját a másik oldalamon álló szőke fiú, és közben a cimborájával is összenéztek majd nevetni kezdtek..mi pedig rajtuk, és egy gyengéd mozdulattal Niall buksiját simogatta meg, majd abba a szőke hajzuhatagba játszottam egy picit ujjaimmal.. Készen voltam testileg, lelkileg is, de láthatóan nagyon élvezte, és ezt úgy adta tudatomra, hogy felém fordult felemelt és megpörgetett, majd letett maga elé és magához húzva ölelgetett. ismét a mi pillanatunk volt immáron másodjára éreztem úgy, hogy megkéne állítani az időt, mert sose akarom elengedni ezt a ragyogó teremtést karjaimból...
Azonban megtörtént, tovább álltunk és a Temze partján, ami csodálatos volt, megpillantottunk egy szabad fa asztalt padokkal, így tehát el is foglaltuk azt. Várhatóan egyikünk gyomra megzavarta a kis csevegést, így tehát a Nialler elsietett a közeli hotdogoshoz, és meglepően hamar néggyel a kezében vissza is ért. Kiosztotta, majd falatozni kezdtünk.  Most érezzük azt Sophival, hogy itt az idő, egy kis félrevonulásra, így tehát én és Niall elhagytuk a társaságot de természetesen a közelben maradtunk. 
Közelebb mentünk a gyönyörű vízhez, majd megálltunk és csak gyönyörködtünk.... 

Meseszép látvány tárult elénk.. a Temze folyó felszíne ragyogóan csillogott, hajók jöttek-mentek, mi pedig csak átadtuk magunkat a pillanatnak.. pár perc múlva a derekamon egy kézfejet érzékeltem, ami gondosan meg is telepedett ott, majd hátulról egy test közeledett, a fejét a nyakamba csüggesztette...éreztem, ahogy kifújja a levegőt, ami édesebb volt mint a méz, ahogy ujjbegyeivel érint...."szerelmes vagyok"- csak ennyit tudtam magamba mondogatni, meg azt, hogy ezt nem hiszem el, ez igaz? tényleg?.. egyszer csak a fülembe suttogta "GYÖNYÖRŰ VAGY"...  a vér a testemben szaporábban folyt, teljes mértékben a karjaiba olvadtam, majd megfordultam és mélykék szemeiben vesztem el, amiket le sem vett rólam..kezemmel gyengéden megérintettem arcát, majd megszűnni készült köztünk a távolság.. lehelete vadul átjárta orromat aztán..szemeim lecsukódtak, és a távolság megszűnt..A csókja leírhatatlan.. mire kinyílt a szemem már mellkasán pihent a fejem s kezeivel szorosan ölelt... <3 Csak Ő és Én léteztünk akkor, senki más!

Végül órájára nézett majd, figyelmeztetett hogy mennünk kéne...egymásba karolva tettük ezt meg, és ahogy közeledtünk a padok felé, csak azt láttuk, hogy Harry és Sophi...igen ők... mintha csak megismétlődött volna velük az ami velünk 5 perccel ezelőtt.. barátnőm a fiú ölében és karjaiban pihent... és épp átadták magukat annak a feelingnek aminek mi is szintét rövid idővel ezelőtt.. 

- Harry csókja biztos megbabonázta Sophit! - fordultam Niall felé és közben csak nevettem.

Azonban már kiszúrtak bennünket, így mire odaértünk már készen álltak az indulásra. Ahogy, az szokás Sophival kicsit hátra maradtunk és szóról-szóra elmeséltük mi történt az elmúlt 30-40 percben, közben a fiúkat fürkésztük, hogy mekkora mázlink van, hogy összehozott velük a sors! A parkolóhoz érve beszálltunk az autóba és rövid időn belül már a házunk előtt szálltunk ki. A srácok felkísértek, és be is jöttek egy rövid időre, de tényleg csak annyira amíg ittak egyet. Eztán megköszöntük nekik ezt a fantasztikus napot.

- Srácok, sosem éreztem magamat ennyire jól!Köszönöm! -  kezdte Sophi a sorokat.

- Csatlakozom! Ez megint lesz egy idő mire felfogom, hogy igaz-e.. - ezt ahogy kimondtam egy másodperc múltán Niall meggyőzött  hogy igen az...megfogta derekamat és megcsókolt, majd adott egy puszit a homlokomra.. - Hűűűű - folytattam - a halálomat akarod? - vetettem rá émejgő pillantást és közben ajkaimat harapdáltam..talán még mindig a csókját akarnám...:)

- Mi köszönjük, hogy eljöttetek! - folytatta Harry a kisebb megtörés után - most holnaptól koncentráljatok a következő showra! Nektek végig kell vinni, mi mind segítünk ebben, és egy biztos, a következő "day off" is a miénk lesz együtt, de a bandával tervezünk valamit. Sőt amint elindul a turné jönnötök kell! - érvelt meggyőzően.

- Egyéretlműűű! Juuuj de izgi - tapsikoltam a hallottak alapján.

Végül abban maradtunk, hogy ez ami ma történt egyenlőre jobb ha titok marad ... a bandatagok megtudhatják, meg Perrieék, de a világ egyenlőre foglalkozzon mással... bár ezt a mai paparazziknak köszönhetően nem könnyű elkerülni! Búcsúzóul jó nagy ölelést adtunk egymásnak, sőt Harry még viccelődött is az én gödröcskéimmel..nem is értettem hiszen neki is van és olyan volt mintha még nem látott volna ilyet! A lényeg a lényeg imádom a fürtit :) 

Niallhez érvén karjai közé bújtam, és hatalmas puszit nyomtam a nyakára..mire ő ismét csak a fülembe suttogni kívánta " SZERETLEK" .. majd oldalra fordította a fejét és egy apró puszit nyomott ajkamra..

Az ajtó becsukódót.. Sophival a kanapénkra vágódtunk, így a szó szoros értelmében, és hangos sóhajtással fejeztük ki lelki állapotunkat... 

-Csodálatos volt! - döntötte oldalra buksiját és szemei felcsillantak.

- Hihetetlen! Gyönyörű, nincsenek rá szavak! - reagáltam - majd közelebb férkőztünk egymáshoz. Pár perc múltán felpattantunk pizsit öltöttünk és kihoztuk a takaróinka, párnáinkat. Feltettünk egy isteni forrócsokit a tűzre, majd befúrtuk magunkat egymás mellé..és csak ültünk és dumáltunk, amíg ismét álomba nem szenderültünk...