Erős fájdalomra ébredek, ami a derekam felől érződik, kezemmel rutinszerűen a fájó pont felé nyúlok, de sajnos az másfelé is kisugárzik. Számat egy hangosabb "ouch" illetve sziszegés hagyja el.
- Mi van Virág? - kapja felém fejét azonnal Niall, keresve a tekintetem.
- Semmi csak.. csak.. csak nagyon benyilallt a derekamnál! - válaszolok neki elég fájdalmas arc kíséretében, majd pillanatok múlva már a mellkasára húz és csak halkan suttog a fülembe.
- Ha tudnád mit meg nem tennék azért, hogy jobban legyél! Olyan rossz így látni - nyom egy puszit a homlokomra majd folytatja - de ketten együtt túl leszünk rajta. Ezt halván felnézek rá és szemeimből jól leolvasható, hogy ez nekem mindennél fontosabb, így természetes, hogy veszi az adást, de ő sem szólal meg csak egyszerűen megsimogatja arcomat, majd a hajammal teszi ugyanezt. Ezt a pár perces nyugis pillantott a telefonom zavarja meg, amint épp jelzi sms-em jött. Niall felnyújtózik az ágyról a kis szekrényen lévő iPhone-ért és visszadőlve a kezembe adja. Feloldom a billentyűzárat és látom, hogy nem sms hanem mms jött, még hozzá egy gif. Rákattintok és ezt látom:
Louis egyszerűen feldobta a napomat. Csak mosolyogni tudtam, amire barátom is felfigyelt, de ő is így tett, amikor megmutattam neki a cimborája üzenetét. Fél perc múlva már tárcsáztam is Tommot.
- Szia Virro! - hallom hangját a telefon túlsó végéről.
- Szia Lou!! Csak azt akartam mondani, hogy köszönöm ezt a csodás üzit, hihetetlen vagy - nevettem el magamat újra.
- Ohh hát elment? Már azt hittem, hogy nem, mert nem jött válasz, de juuj nagyon örülök neki. Reméltem, hogy feldobódsz!
- Elképesztően! - reagáltam gyorsan.
- Na és mizu? Mikor engednek ki?
- Ühhhm, nem tudom még nem járt itt az orvos, de szerintem ma mehetek. Unom ezt a helyet. Nem tetszik.
- Elhiszem. És a szőke herceged? Mikor ment el? - érdeklődik.
- Nem ment ő sehova - fordulok egy pillanatra barátom felé és szabad kezemmel megsimogatom az arcát, ő pedig kedvesen mosolyog - itt maradt. Nem tudom, hogy bírtam volna ki nélküle...
- Egyem a szívét! - nyújtva meg Louis a mondatát. Figyu szerintem este felé benézünk Eleanorral, mert is látni kíván téged.
- Juuuuj ez nagyszerű lenne! - nyújtom meg most én a mondatomat. Na de most le kell tennem mert jön az orvos, ahogy látom.
- Oksi, vigyázz magadra kicsi lány! És ne feledd " I love you "
- Awwww én is szeretlek haver. puszi - majd leraktuk - úgy imádom ezt a funny one-t - bököm meg Niallt, aki ismét csak elneveti magát, majd így felel.
- Meg tudom érteni!!
- awwww gyere ide! - nyújtom karjaimat ölelésre ő pedig jön, hogy szorosan megölelgethessem - ugye tudod, hogy én szeretlek a világon a legjobban? - bújok ki az ölelésből és karjaimat a nyaka köré kulcsolom.
- Tudom - feleli - de ez kölcsönös, mert nálam jobban téged sem szeret senki - és egy határozott mozdulattal fejemet az övéhez húzta és hosszasan megcsókolt. Jó, hogy leálltunk mert az ajtón pont ekkor kopogtak és a főorvos lépett be rajta.
- Ohh hogy van az én betegem? Ahogy látom, már jobban - mosolyog - bár egy ilyen fiú mellett nem csoda - erre Niallerrel összenéztük és csak elmosolyodtunk mindketten.
- Köszönöm jobban vagyok, de tény, hogy sokat segített, hogy ő itt maradt velem az éjjelre.
- Most akkor megvizsgálnálak még egyszer aztán ha minden okés haza mehetsz hamarosan.
- Végreeeee!! - harapok bele az alsó ajkamba, a doki meg jelzi, hogy vegyem le a felsőmet. Niallnek viszont mondani sem kell vette az adást, hogy ki kéne mennie, szóval mint a levegő kiszivárgott a szobából. A szív meghallgatás, vérnyomás mérés mellett az egész testemen átfuttatta szemét a doki, de amitől féltem az be is következett.
- A helyzet a következő. A karodon, lábadon lévő erősebb zúzódások, foltok el fognak múlni pár napon belül, de a derekadnál a csont nem javult. Kellene csinálnunk egy gyors röntgent, hogy lássuk milyen a repedés mértéke, de egy biztos jelenleg kénszer pihenőre szorulsz, azaz semmi tánc, mozgás, csak séta és visszafogottság, mert azt lehet. Ha hirtelen mozdulatot teszel a csont tovább repedhet, akár törhet is és az már ott eléggé nagy gondokat szőhetne..
Én próbálok erős maradni, ezért nem sírom el magamat előtte, de azonnal az X Factor jutott az eszembe és az hogy 3 nap múlva lehet, hogy vége az álmunknak Sophyval. Visszabújtam a pizsamámban és vártam amíg az orvos, szól hogy mehetek a visszamaradó vizsgálatra. Idő közben Niall is visszajött, de meg sem kérdezte, mert látta, hogy a párnámba temetett fejjel sírok az ágyamon ülve. Azonnal odarohant leguggolt és elvonta azt az arcomat előtt, majd kezei közé vette arcomat és megkérdezte mi történt. Nagy nehezen elnyöszörögtem, hogy mit mondott az orvos és ismét arra tértem rá hogy mi lesz a 3. dik élő show-val...
- Angyalom itt most az a legfontosabb, hogy rendbe jöjj!! Mi mind itt vagyunk neked, és támogatunk. Nem fogtok kiesni higgy benne, és ha már itt tartunk Simonnal beszéltem, hogy nem tud most bejönni, hanem hozzátok jön amint haza engedtek, mivel dolga akadt..
- Értem - sütöm le a szememet, barátom pedig szorosan megölel.
- Harry is hívott, hogy mindjárt itt lesznek, hoznak neked ruhát és akkor együtt hazamegyünk. Ezt is tudomásul vettem, majd pont intett a doki, hogy menjek.
A vizsgálat nem tartott sokáig, de meglepően az eredmény is hamar meglett. Közölték, hogy a csontom 70%-san repedt, ami azt illeti, hogy bőven 2 hét kell neki, amíg nem lehet erőltetni. Fokozatosan jön helyre és ha figyelek rá és betartom az utasításokat, akkor akár a kiszabott idő után már minden a régi lehet. Egy nővér kísért vissza a kórtermemhez, majd mikor benéztem az üvegen láttam, hogy Sarry is megérkezett. Kinyitottam az ajtót és Sophy azonnal odarohant én pedig csak beborultam a nyakába. Könnyeim is kiszakadtak a helyükről és egyre erősebben csurogtak le az arcomon.
- Na mi van sis? - törli meg az arcomat, de mielőtt válaszolnék odamegyek Harryhez, hogy őt is megöleljem. Éreztem, hogy a szívtipró göndörke mennyire magához húz és alig akar elengedni, végül amikor megtette egy puszit nyomott az arcomra én pedig helyet foglaltam barátom mellett az ágyon, aki átölelt.
- Szóval a csont 70%-ban repedt, ami 2 hét pihenőt von maga után és no futás, tánc, erőltetés.. sétálnom lehet, de a lényeg, hogy ne tegyek hirtelen mozdulatokat. Megint eljött a pillanat, hogy alig tudjam kimondani az utolsó szavakat, de a srácok megértették a helyzetet.
- Figyu Viri tudom, hogy nehéz ilyenkor mivel megnyugtatni, de mi mind itt vagyunk neked, és folyamatosan veled leszünk, igaz vannak fellépések, de ha oda is kedved támad eljönni biztosítunk olyan helyet ne aggódj - lép elém Harry.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek titeket? - s közben a göndör srác lehajol, hogy újra megöleljen. Sis csak leül a másik oldalamra és szorosan ölelget.
- Vii hoztam neked ruhát, mert szerintem legjobb lenne ha most áthúznád, hiszen percek kérdése és elmehetünk.
- Ohh köszönöm - veszem át a zacskót tőle egy puszi kíséretében - Ez a jó!!
- Micsoda? - néz rám kérdően.
- Hogy mindig tudod, milyen ruhát húznék fel - mosolygok és előveszem a kényelmes szettet, ami egy amerikás short egy pánt nélküli top hozzá egy sima szürke ujjatlan és a piros converse.
Gyorsan elvonulok a kis mosdóba átöltözni, majd hajamat egy kényelmes kontyba felkötöm. Az időzés is pont remek mert mire kilépek a helységből ott találom az orvost, aki épp a zárójelentésemet hozta. Gyorsan alá írom és a srácokkal elhagyjuk ezt a nem kívánatos helyet, de természetesen a kezelőmnek mindent megköszöntem. Harry és Niall is kocsival voltak, így hát különváltunk Sarryre és Viallra, de a végpont mindkettőnknek a mi kis lakásunk volt. Felérve a házba lepakoltunk és a srácok elmentek ebédért valamint be is vásároltak, így hosszabb távra. Esküszöm meg tudnám őket zabálni, amiért ennyire figyelmesek. Sophy megágyazott nekem a kinti kanapéra, mert tudta, hogy nem fogom a szobánkba tölteni a teljes napot, itt kint pedig van tv és minden közrefekvőbb. Bevackolva a kis birodalmamba magamat rájöttem, hogy a laptopot elfelejtettem, de épp, hogy ez átfutott az agyamon sis már jött és a hasamra tette.
- Ohh mi lenne velem nélküled honey? - pillantok rá.- Hát nem lenne ilyen jó dolgod az biztos - húzza mosolyra a száját közben megsimogatva a buksimat - most pedig készítek neked egy frissítőt.
- Juuuuj Limonádét? - előbújtatom a kiskutyaszemeimet.
- Eltaláltad - és már indult is.
Eközben beírtam a jelszavamat, és már is betöltöttem a twitter oldalamat, de mi előtt megnézhetném, ismét megzavar a telóm csörgése. Perrie hívott Párizsból, mert most pont ott vannak Zaynnel, de nem bírták ki, hogy ne érdeklődjenek felőlem - milyen édesek már, gondolom magamban. Elmeséltem mindent szóról szóra és érezhető volt hangjából hogy ők is szomorúk, de jöttek a szokásossal, amit ma már Harry és Niall is elmondtak, hogy itt vannak mellettem és bevallom ez rengeteget jelent. Zaynnel is tudtam egy pár szócskát beszélni és amilyen aranyos megígérte, hogy hoz nekem valami kis apróságot. Egy 10 perc után letettük a telefont és épp, hogy elkezdtem volna fürkészni a twittert újra csörögtem. Liam hívott. Megismétlődött az előző beszélgetés ami szintén vagy 10 percig tartott. Danivel is tudtam kommunikálni egy keveset majd az szakított félbe, hogy menniük kellett mert pont családi ebéden vannak Liam szüleinél Wolverhampton-ban. A fiúknak most amúgy szabadnapjaik vannak. Most viszont végre végig nézhetem a közösségi oldalt amit már 30 órája szerettem volna. Lefelé görgetve az egeret egyre boldogabb lettem, mert a kedvesebb rajongók hallva a híreket írtak nekem.. jó párra reagáltam is de összességében kiírtam egy "status"- ként hogy itthon vagyok és minden oké. Ahhoz is kedvem támadt, hogy több fant visszakövessek, amire természetesen azonnal jöttek a köszönömök. Még egy kis időt ezzel töltöttem, de utána megint egy kicsit elfogott a szomorúság, ezért félretettem a gépet és pár percig csak gondolkoztam, könnyeimmel kűzködtem...
Sophy törte meg ezt a kis pillanatot.- Szépségem nézz ide mit hoztam!! Gyorsan megtörölgettem szemeimet és már is felé fordultam. Szemem szám elállt annyira guszta lett a készítménye.
- OMG!!!! - szemezek a gyönyörűségekkel - ide vele.
- Ohh ezt már szeretem - majd odanyújtja az epreset nekem én pedig belekortyolok, míg ő a saját szőlősébe.
- Hmmmmmm ez mennyei - dicsérem meg majd fölállok és puszit nyomot a homlokára.
- Örülök ha ízlik - mosolyog. Pár perc múlva ajtó csapódásra figyelünk fel és Narry kíséretében Simont is megpillantjuk, aki kedvesen üdvözöl bennünket -eközben Niall az ágy aljában, Harry meg Sophy mellett foglal helyet - aztán jön a rutinszerű kérdéseivel "hogy vagyok? mit mondott az orvos... stb" a válaszokat hallván mindaddig jó kedve volt, amig meg nem tudta, hogy milyen a csontsérülésem és meddig kell tehermentesítenem magamat a fizikai megterhelések alól.
- Lulu én beszéltem a stábbal és szívből kívánják, hogy jöjj rendbe minél hamarabb. Támogatnak, ahogy mindenki.. De (ami mindig mindenhol ott van) a helyzet az, hogy nem csinálhatják meg ezt, hogy más csapatot kiejtenek vagy épp egyéni énekest. Ez egy verseny ahol az igazságosság dönt. Rengeteg a rajongótok, és szavaznának akkor is ha nem léptek föl, de sajnos ez nem megengedett... A lehetőség az, hogy Sophy egyedül elő ad valamit, különben vége.. - ezeket már alig képes kimondani mentorunk, de én is közel ilyen állapotban vagyok. Ismét előtört belőlem a sírás. Niall és Sophy egyszerre jönnek oda nyugtatgatni, majd Simon is odahajol, hogy megölelhessen. Harry kivárja a sorát, de nem marad ki ebből. Itt helyben megbeszélik, hogy most elmennek dalt választani és utána visszajönnek. Harry felajánlja, hogy elviszi őket a studióba és könnyes búcsút váltva sissel valamint mentorommal és Hazzaval már el is mennek. Ahogy csapódik az ajtó én már bújok is be a takaróm alá és folytatom az egerek itatását. Nialler gyengéden leszedte azt rólam, de eleinte nem akartam engedni, csak miután úgy éreztem az kell most, hogy őt megölelhessem. Vagy 5 percen keresztül az ő ölében ültem és csak hallgattam biztató nyugtató szavait, majd közölte, hogy egy rövid időre el kell mennie mert Josh hívta. Nem marasztaltam, mert érthető volt és talán jobb is ha most egyedül lehetek. Az idegtépő feszült percekben egyre csak arra jutottam, hogy megveszek ha itt maradok ezért kipattanva az ágyból elindultam a hűtő felé. Egy túrórudit elmajszoltam majd húztam a dorkómat és let's go. Ismét nem volt a fejemben előtte, hogy mennyire felelőtlen vagyok, mert csak a fájdalom és a szomorúság hajtott előre. Telefonomat otthon hagytam, hogy senki ne érjen el. Bolyongtam erre - arra végül a London Eyehoz érve eleredt az eső. Kezdetben csak szemerkélt, majd átváltott dézsás üzemmódra. Nem volt nálam semmi kardigán, de annyira nem is érdekelt. Leültem egy padra és a könnyeim összefolytak az esőcseppekkel...
Eközben Sarry hazaért. Sophy előre ment mert Harryt pont hívták. Ahogy beért barátnőm a házba az ijedség és a rémültség fogta el. Föl - alá futkárózodd kiabálva "Sis, Virág..hol vagy???" Harry így találta őt mire felment.
- Sophy mi van? - állítja meg hirtelen a pont felé futó lányt.
- Virág... - kezdett remegni.
- Mi van Virággal?
- Nincs itt.. de a telefonja igen! Megint elvesztettük, jézusom hol lehet..szakad az eső Úristen ... - pánikolt, és sírt majd Harry gyorsan elhallgattatta.
- Nyugodj meg! - húzza magához - meg lesz most azonnal elindulunk!
- De várj!! Mi lesz Niallel? - kérdezte Sis.
- Gőzöm sincs mi lenne a jobb ha hívnánk vagy ha nem. A problémát megoldotta maga az Ír fiú amikor belépett a lakásba.
- Héjj Sophy, Harry mi történt? Miért sírsz?
- Niall nyugodj meg - fogja meg Hazza a vállát.
- Harold ne nyugtass le! Mond már, hogy mi van!! - reagálta a fiú.
- Viri.. - motyogta sis barátja helyett, erre Niall azonnal átvágott közöttük és a szoba felé vette az irányt majd másodpercek múltán visszatért Sarry elé.
- Hol van? - kérdezte idegesen és aggódva egyszerre.
- Nem tudjuk! Te voltál vele utoljára, de itt hagyta a telefonját - válaszolta Harry.
Niall nem reagált, hanem elindult kifele, Sarry pedig indult utána.
- Niall ne csinálj hülyeséget - ordítja utána Harry, miközben száll be mindenki a kocsiba, de reakció nem jön a sráctól. Útközben Elounor pont hívja Sophyt, hogy jöhetnek-e amire a lány mindent elmond, így már 3 kocsival keresnek engem....
Az eső zuhogása mellé társul a hűvösebb levegő és a sötétedés.. bár engem inkább csak az előbbi zavar, mert a shortom és az ujjatlanom átázott, akárcsak a cipőm. A hajamból is facsarni lehetne a vizet. Az például eszembe sem jut, hogy totál egyedül vagyok és ilyenkor még inkább nincsenek emberek az utcákon. Megunva az ülést felállok és amerre látok csak sétálni kezdek. Szerencsére a lámpák égnek, ezért a környéken nem veszhetek el. Sétálva egy hosszabb házsor mellett erős fájdalom tőr rám a sérülésem felől. Kezemmel a falba kapaszkodok és óvatosan lecsúszok. Térdeimet felhúzom és egyik kezemmel átfogom őket, másikkal a derekamat próbálom kicsit masszírozni, de csak nem enyhül a fájdalom. Most fogott el az érzés, ami előtte nem jutott az eszembe. Újra hülye és felelőtlen voltam. Haza se tudok menni, mert olyan szinten szakad az eső és fázom, a derekamtól meg nehéz lépkedni. Bele kell törődnöm, hogy lehet nem élem meg a holnapot..lehet átfagyok, vagy valaki elvisz majd. Szemeimet lassan lecsuktam és kizártam a világot... de nem sokkal ezután egy nagy Range Rover faralt oda a járda patka mellé. Kipattant belőle valaki, de nem láttam jól, csak amikor közelebb jött. Levetette magát elém és szorosan magához húzott.
- Ne haragudj - sírok bele a vállgödrébe, mert akkora már tudtam, hogy Niall az. Elenged karjaiból és így szól:
- Hogy haragudnék? Istenem hálát adok az égnek, hogy meg lettél.. ott hagytalak egyedül, azok után amit közölt veled Simont.. Magamra haragudtam és nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha most veled történt volna valami - meghallván szavait ismét csak megöleltem.
- Niall én nem tudom ezt hogy elviselni, mi lesz Sophyval és az álmunkkal? Megint önző és buta voltam, hogy így ott hagytalak titeket.. egyszerűen milyen ember vagyok én?? - barátom mutatóujját a számra tette, majd ennyit mondott.
- A világ legcsodálatosabb ajándéka vagy az én életemnek! - nyakába borulva sírtam újból és szép lassan felálltunk.
- Annyira szeretlek - motyogtam amire nem válaszolt, hanem megcsókolt. Hsszasan az esőben romantikusan...
- Ohh Viri ha még egyszer ilyet csinálsz én magam zárlak be a házamban! - hajolt le hozzám Louis én meg csak egyszerűen megsimogattam a fejét.
- I love you - mondtam neki - amire elmosolyodott.
A kis beszélgetésünket egy csengetés zavarta meg. Harry pattant is ajtót nyitni és Simonnal az oldalán tért vissza. Nagyon örültem, hogy láttam és úgy éreztem neki még joga van tudni mi történt. Láthatóan nem tetszett neki, de csak mert féltett. Viszont amit mondott nagyon boldoggá tett.
- Kedves Little Secrets - kezd bele mondandójába - mi lenne ha a dalt, ami egyébként Pinktől a "Just give me a reason" lenne , úgy énekelnétek el, hogy ülve. Néha felálltok sétálni, de összehozunk egy olyat, ahol semmi megerőltetés nincs. Az éneket itthon is lehet gyakorolni, sőt eljövök ide. Ez a legkevesebb.
- Juuuuuuuuj -visítjuk egyszerre Sissel amire a fiúk azonnal a fülükhöz kapják kezüket(bár érthető) - Ez most komoly? - kérdezem én.
- A legkomolyabb feleli a mester, majd odahajol, hogy megölelhessem, és utána Sophyhoz megy. A srácok is nagyon boldogok és Eleanor is. El sem hiszem, hogy ez eddig, nem jutott az eszünkben és ismét egy hülye elmenekülést választottam a gondolkozás helyett. Na mindegy a "Boss" megint megoldotta helyettünk.
- Na most viszont nem akarok zavarni! Holnap délután jövök és megkezdjük, de tekintettel a helyzetre csak ameddig jól esik.
- Ohh menni fog - erősködöm, amire mindenki felnevet. Elounor is egy időben távozik Simonnal, de előtte még viccelődünk egy kicsit.
- Srácok ha nem gond ragaszkodom, hozzá, hogy ma mindketten itt aludjatok.
- De nem zavarnánk? - kérdi Harry.
- Az zavar, hogy ezt most komolyan megkérdezted! - mosolygok, amire ő is mosolyra húzza a száját.
- Na jó én nem akarok ünneprontó lenni, de ma egész nap alig ettem az ebéden kívül - szólal meg Nialler. Szerintem megpusztulnék, ha nem az én barátom lenne, annyira imádom.
- Tipikus! - röhögi Harry, amire barátom a legközelebbi párnát a fejéhez vágja.
- Hé zabagép, ez mi volt? - néz rá morcosan.
- Egy szeretetből jövő párna - röhögve mondja Niall. Sissel csak szakadunk, majd elmosolyodunk, hogy milyen jó fej barátaink vannak.
- Apropó Srácok bocsánat, amiért olyan ingerült voltam veletek! Csak nagyon megijedtem és magamra voltam dühös, hogy itt hagytam Virágot.. - veszi komolyra a szót a szőke fiú.
- Semmi gond, tökre érthető - mondja Sophy, és Hazza meg helyesli.
- Na jó akkor mehetünk enni - pattan föl alólam a bélpoklos srác, mi meg csak újra nevetni kezdünk. Harry kimegy segédkezni a konyhába és hamarosan egy tálca szendviccsel jönnek vissza. Mellé üdítők és desszertnek gyümölcssali.
- Hmm ügyes! - nézek rájuk elismerően, amire ők csak megvonják szemöldöküket. Mindenki befészkeli magát (én Niallerhez bújok, Sophí pedig Harryhez) és elindítottuk Másnaposok 2-őt. A film végére Sarry fölballagott egy hosszas búcsúzást követően a szobájukba mi pedig Niallerrel még egy kicsit dumáltunk, majd hasonlóan, mint egy nappal előtte a karjai közt szenderültem álomba....
