14. fejezet

3rd live show..

Az elmúlt két naptól eltérően ma nem Niall mellett ébredek, pedig nagyon jól emlékszem rá, hogy a mellkasán aludtam el... Felülök törökülésbe és kezeimmel szemeimet jól megdörzsölöm és csak bambulok vagy két percig mire rászánom magamat, hogy kimenjek reggelit csinálni, mert hát a gyomrom jelzi "ÉHES" - mily meglepő . Kibóklászok az ágyból és elindulok a konyha felé, ahonnan csörömpölést hallok. Meglepetésemre szőke barátomat látom ott, amint épp ügyködik és amikor megszólítanám, lehajol, mert valamit elejtett. Odasomfordáltam és megálltam előtte. Majd iszonyat édesen emelte fel a fejét és üdvözölt.

- Oh Jó reggelt édesem - egyenesedik fel szép lassan, közben tartva velem a szemkontaktust.

- Szervusz - mosolygok, és puszit nyomok az arcára - mit sikerült leejtened? - húzom fel szemöldökömet, de közben ott ül a vigyor az arcomon.

- Ja hát izéééé, csak ezt a kis kanalat - emeli fel, pontosabban szó szerint oda nyomja az orrom alá, én pedig picit hátralépek.

- Csak nem reggelit készít a bélpoklos manó? - s közben beleszagolok a levegőbe, ami igen csak kívánatos.

- Csak de - vágja rá egyből és szorosan magához húzva megölel - Szerintem ez el is készült, úgy hogy foglalj helyet hercegnőm - oda kísér a székemhez és figyelmesen ki is húzza azt.

- Ohh köszönöm Uram. Hűűű elképesztő vagy - harapok bele alsó ajkaimba  ő pedig csak legyint mellé csapva egy "ugyan"-t.

1 perc alatt felszolgálja a reggelit, ami egyébként valami Ír tojásos recept alapján készült, de barátom csak annyit mondott, hogy ez a "Nialler féle fast breakfast kis zöldségkörettel" ami bevallom elég viccesen hangzott az ő szájából, de iszonyatosan aranyos, nem beszélve az ízéről, mert az csillagos ötös!!

Evés közben készítettem róla egy képet, amit rögtön posztoltam is instagramra valamint twittere :) 

 Miután megettük még hozott egy csokis muffint, amit szintén ő maga készített.

- Hmmmm ez mennyei - dicsérem újból - azt hiszem ezek után felfogadlak szakácsnak!

- Én lennék ms Watson séfje? - kontráz rám nagyra nyílt szemekkel, én pedig kis híján megfulladtam amint épp az utolsó falatokat rágtam. 

- Pontosan - biccentek, majd fölpattanok és kiviszem a tányérokat elmosogatni. Egyszer csak egy lágy ölelést érzek a derekam felől valamint egy állacska fúrja be magát a vállamba. Gyorsan megtörlöm a kezeimet és megfordulok. 

- Életem értelme - néz mélyen a szemembe miközben motyogja, én pedig elpirulok ha így cselekszik. Mire reagálnék hosszasan megcsókol. Egyik kezemmel a hajába túrok másikat a hátára helyezem, ő pedig a  csípőmön pihenteti karjait..

A romantikus pillanatot Sarry töri meg amikor épp vihogva berohannak az ajtón, Sis elől, Harry pedig alulról próbálja átkarolni és csak kacagnak.

- Hát sziasztok - köszön rájuk barátom, majd én is követem a példáját.

- Hello Viall - nevetik el.

- Hát ti? - váltogatom tekintetem köztük.

- Hát mi csak elmentünk reggelizni, mert a kedves fiú, aki melletted áll közölte, hogy reggelit készít de csak neked - ezt hallva Niallre néztem és egy hangos "juuuuuuuuuj" hagyta el a számat egy szoros ölelés kíséretében - akkor folytatnám - krákog Harold - bár végül is csak annyi, hogy elmentünk bekapni valamit aztán, haza fele versenyeztünk, mármint, hogy ki ér föl előbb a lakásba, és amint azt jól észrevettétek ÉN nyertem! - büszkélkedik, majd "táncolni kezd"

 de nem sokáig mert Sophy lekontrázza.

- Te csak azt szeretnéd!!!! - bújik ki karjaiból szúrós szemekkel fürkészve barátját és még vagy 3 percen át vitatkoznak, amire megunjuk Niallel és odasétálunk én sishez ,ő a göndörkéhez és lecsitítjuk őket. 2 perc elteltével, amikor épp indultam a fürdőbe, láttam, hogy Sarry már egymás karjaiban cseveg, így tehát megnyugodtam. Gyors felöltözés, fontos teendők ellátása és visszaültem a kanapéra. Választottam egy jó kis műsort a tvben és csak tunyultam. Percenként csatlakozott Sis, Niall majd Harry sorban. Nem sokkal később csengettek, így hát Sophy rohant is ajtót nyitni. Simon volt az és amikor bejött mindenki üdvözölte.

- Na szerintem mi megyünk - jelezte Harry Niallnek, aki rögvest vette az adást. Felkapták cuccaikat, elbúcsúztak és el is mentek. Mentorunk egy kicsit faggatózott egészségügyi állapotomról, de hál istennek a végén a sóhajtása nem aggodalmi, hanem nyugodt volt. Viszont van egy fontos dolog amit megakarok tőle kérdezni, de nem merem rászedni magamat. Amikor előveszi a dalszövegeket amit előadunk majd 3 nap múlva, akkor döntök úgy hogy még is megpróbálom.

- Figyelj csak Simon - kezdek bele kissé remegő hangon - szóval azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha egy másik dalt énekelnénk a showban. Félreértés ne essék imádom Pink dalát, de most itt a napokban egyre jobban előtört bennem ez a családias érzés. Ahogy a srácok és mindenki körülvett. Van egy ismert nóta a Little Mixtől, ami szerintem most nagyon alkalomhoz illő lenne, és tudom, hogy Sis is imádná - vetek rá egy pillantást, de ő még nem érti miről beszélek ezért csak egy kis mosolyra húzza száját - én nem akarok erőszakos lenni se semmi, csak egyszerűen annyira vagy is hát izééé - rám tőrt a dadogás...

-Mi ez a dal? - vág bele gyorsan Simon.

- Hát az Always Be Together.

- Juuuuj az jóóó - pattan fel Sophy és kezdi meg a tapsikolást.

- Nekem is tetszik - kacsint a mester, és ezt látván egy igazán nagy kő esett le a szívemről. 

Bele is kezdtünk a próbába és vagy este 7-ig abba se hagytuk, majd másnap is ez történt amíg el nem jött a nagy nap, a harmadik show. Amikor megérkeztünk az O2-be egyenesen a saját öltözőnkbe siettünk. Ilyen még nem fordult elő de nem csinálunk fő próbát, mivel Simon azt szeretné, ha nem erőltetném meg magamat, bár ez engem kissé letör mert így jobban félek és előjön a szokásos hiszti "mi lesz ha elszúrom, nem tudom megcsinálni blablabla.." Barátnőm azonnal észre veszi, hogy valami nincs rendben ezért oda jön hozzám. 

- Héj Sis mizu? - guggol le elém és aggódva várja a választ.

- Ahh semmi - nézek rá egy pillanatra, majd elfordulok, mintha valamit keresnék, de persze őt nem tudom átverni, csak ez nekem sose jut az eszembe.

- Ezt most nem mondtad komolyan, ugye? - húzza föl szemöldökét és szorosan megfogja vállamat, hogy végre figyeljek rá - Vii tudom min agyalsz, de sürgősen verd ki a buksidból, mert kénytelen leszek fejbe kólintani - az utolsó szó hallatán egyszerre mosolyodunk el, de válasz helyett csak felpattanok a székről és megölelem.

- Köszönöm, hogy vagy - hagyok fel az öleléssel és megsimogatom a haját.

- Ez a dolga a legjobb barátnőknek. Amikor padlót fogsz felsegítelek, amikor meg szárnyalsz veled örülök - mosolyog. 

- Awwwww imádlak - és megint csak megölelem. 

Még vagy egy 20 percig csak hülyülünk, amikor jelez a sminkes, hogy mehetünk. Fél óra alatt el is készülünk, bár a "makeup" számunkra szolid, mert mindketten a természetesség hívei vagyunk és nem kizárólagos a jelmondat Harrytől "Légy természetes. Ne nézz úgy ki, mintha egy zsírkréta megerőszakolta volna a fejedet!" Ez ahányszor csak eszembe jut elmosolyodom, de szent igaz. A hajunk miatt beszélhetünk igazából 30 percről, mert Sophynak gyönyörűen begöndörítik,

 nekem pedig vacillálunk, hogy egyenes vagy göndör, de mivel nem jutunk megállapodásra, ezért a kettő közti, azaz hullámos frizura mellett pártolunk le... :)

Amint ezek is megvannak irány a stylist. Kiteszi a szetteket elénk, de elég hamar el is döntjük mi lenne a legpompásabb számunkra. Sophy egy csőszárú kék farmert és ahhoz egy rózsaszín "love" feliratú ujjatlant ölt magára, én pedig egy világosabb short, laza fehér ujjatlannal, converssel. De a legjobb, hogy amikor én is felöltöztem kaptunk még egy-egy fullcap-et, amikor nagyon jól passzoltak az összeállításainkhoz. 

A verseny kezdetéig fennmaradó időt az öltözőnkben töltjük, zenét hallgatva és közben néha dumálunk. Aztán amikor elkezdődik a show javában ránk tőr az ismert feszültség, az igazom. Az első 3 produkciót követve, a reklám szünet alatt mentorunk be jön és elmondja jó tanácsait. Még egy ölelés és elindul vissza az őt megillető bíráló székbe, de egy valamit azért odabök.

- Szerintem egyetek egy csokit mielőtt felléptek - majd kacsintott és elviharzott.

- Ez remek ötlet - helyeslem és kézen ragadva Sophyt elindultunk az automatához. Ő twixet és Marsot választottam és épp beleharaptam volna az energiabombámba, amikor szemeim majd kiesni készültek a helyükről, de olyannyira, hogy még a szám is tátva maradt, de szemem sarkából látta, hogy barátnőm hasonlóképp van. Ott álltak előttünk a srácok, mellettük barátnőik és a Little mix. Egyszerűen nem bírtam magammal rögvest odafutottam és a hozzám legközelebb eső Jade nyakába borultam.

- Úr ISTEEEEEEN - engedem el a lányt és futtatom végig a szemem mindenkin. Hát ti? Nem úgy volt, hogy nektek interjú van srácok, és ti lányok meg felléptek valahol?? - tettem fel a kérdést még mindig meglepődve.

- De! - vágja rá egyszerűen Louis.

- Csak, hogy annak már vége - tárja szét karjait Liam.

- Mi nekünk meg csak egy egyszerű fellépésünk volt egy reggeli műsorban - meséli Leigh-Anne, a többiek pedig mosolyognak.

- De akkor ez..!! - folytattam volna ha nem vág bele Zayn.

- Ez egy ravaszdi terv, hogy meglepjünk titeket, mert ugye nem gondoltátok komolyan, hogy nem nézzük meg, hogy ragyogtok megint a színpadon! A többi srác és Eleanorék csak bólintanak, mi pedig sissel végig öleljük őket. Niallhez érve ez megszokott módon picit tovább tart, de hát mit tegyek ha egyszer úgy szeretem .. :)

- Az meg a másik, hogy a dalunkat adjátok elő - ugrik elém Perrie én pedig csak megölelem a nálam picit alacsonyabb aranytorkú szépséget. Egy - két perc múlva kiszólnak, hogy mindjárt mi jövünk, ezért a srácok elindulnak be és mi pedig hátra.

Hé Viri - kiált utánam Louis.

- Hmm? 

                                     

- Azért a csokidat edd, meg!! - bökte oda nagy vigyorral a száján.

- Hahah tényleg!! - mosolygok rá vissza, és indulok tovább miközben elmajszolom az édességet. Eközben kint már fut a kis videónk, ami az eddig megszokottaktól eltér, ugyan is a studó és a próba terem helyett a lakásunkban történtek az események, valamint a kis udvaron.

Pár perc és az ismert hang "LITTLE SECRETS" már el is foglaltuk a helyünket, Sophy a színpad egyik oldalán én pedig a másikon ültem le, egyik lábamat felhúzom a másikat hagyom lógni. A nézők első soraiból a rajongók keze elér felém, de bevallom nagyon jó érzéssel tölt ez el. 

A dal szép lassan felcsendül Sophy által Mmmmm Yeah Yeah Mmmmm.... . A reflektor fény is rajta van és a szemek többsége. "We are friends for life, hold that deep inside, let this be your drive, to survive..  majd a fények hirtelen rám szegeződnek, amint én is elindítom szólómat And just stand high and tall, make sure you give your all, and if you ever fall, know that I'm right here - a végét megnyújtom és már is jöhet a közös rész We'll always be together, don't you worry, oh, I'll always be by your side, don't you worry,don't worry, no no no, The circle will never end, just know that we'll meet again, and we'll always be together, forever always, oh, I am here. Újból Sophy következett, de ezúttal már fölállt és szép lassan sétálgatva énekelte Find me in the sky, dancing with the moon and night, your heartbeat is disguised as my, Lullaby. Be happy and know, that I'm, watching you travel far and wide, waiting for us to meet again , ahogy Perrie részének végéhez értem Sis oda jött és kezét felém nyújtva felhúzott. Szemeimben ekkora már a könnyek ültek, mert újra meg újra előjöttek az elmúlt nap eseményei és az, hogy mennyire szeretem ezt a lányt illetve a 1D-t a LM-et meg Eleanort és Danit. Úgy kezdtünk bele a refrénbe  hogy a színpad közepén álltunk és hol egymásra-hol a közönségre, vagy épp Simonra néztünk - We'll always be together, don't you worry.. If you need me, yeah, I'm in the wind, Look for me friend, I'm in the stars -  fordult velem szembe Sophy - When you need me, the heavens will send, a message within - majd egyszerre - Straight to your heart, oh... We'll always be together, don't you worry..  ennél a résznél már álltak a mentorok, valamint a legtöbben kezeikkel ide-oda mozogtak a levegőben. Szemeimmel megkerestek a srácokat és egyenként átfutottam rajtuk, leolvasva a tekintetükből, hogy büszkék ránk. Az utolsó akit egészen a dal végéig figyeltem természetesen Niall volt. Szemei ragyogtak és kezeiből szívet formált, majd úgy felém mutatta. Ekkora már nem bírtam fékezni érzelmeimet. Kifolytak az első könnycseppek a szememből és az utolsó szavakat barátnőm egyedül énekelte. A végén át karolt én pedig szorosan bújtam hozzá és ez egészen addig tartott, ameddig a műsorvezető meg nem érkezett. A közönség állva tapsolt és ahogy láttam még mentorunk arcán is lecsurgott egy-egy vízcsepp. Végül sikerült elhallgattatni a népet. És a bírákat megelőzve az első kérdést nekem lett feltéve, amire én igyekeztem minél egyszerűbben válaszolni.

- Hogy élted meg ezt a pár napot? - teszi kezét a műsorvezető az én vállamra.

- Nehezen

- biccentek egyet fejemmel, majd letörlöm  a könnycseppjeimet arcomról - de nagyon nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert olyan emberek vesznek körül, akik nélkül ez nem ment volna. Rengeteg támogatást és biztató szavakat kaptam a One Direction tagjaitól illetve barátnőiktől és a Little Mixtől. Egyszerűen nem tudom nekik elégszer megköszönni ezt - miközben kimondtam ezeket a szavakat kezeimmel mutattam a szívet feléjük és akkora mindenki megfordult és őrjöngött - de azt hiszem akinek még inkább sokat köszönhetek az a lány itt áll mellettem. Sophy nélkül nem hiszem, hogy itt lennék, mert senki nem ismeri annyira mint ő. Teljesen kihúzott a mély gödörből és ketten együtt megtudtuk újra mutatni, hogy mi ez a testvéri jellegű kapocs közöttünk - sis hirtelen elhallgattatott és megölelt. Pár szót még mondtam, majd megkezdték a mentorok az értékelést. Nicole, Gary és Tulisa szinte végig egyszavúan dicsért, és lelkesedett értünk. Simon pedig egy kisebb sztorit mondott el, pontosabban elmondta az én választásom volt ez a dal és a miértje is tudatosítva lett az emberekben. Nem győzte elégszer megköszönni, hogy vállaltam és agyba-főbe gratulált nekünk, majd a végén egy puszi küldés jelezvén végzett.

mi pedig elhagytuk a színpadot, és rohantunk megkeresni a fiúkat. Nem kellett sokat várni mert a stábon hamar átverekedtük magunkat. Elsőként a LM-es csajok nyakába ugrottunk akik nagyon meg voltak elégedve a látottakkal és ezt nyomatékosították is elégszer. Majd jött El, Dani, Lilo és Zarry. Harry fölkapott és megpörgetett én pedig mulatságomban a göndör fürtjeibe kapaszkodtam, így nem meglepő ha ordítani kezdett, de mindenki csak röhögött rajta:D amikor letett, hirtelen lemerevedtem, ismét a látványtól. Tőlem két méterre állt egy szál rózsával a kezében az, akit a világon a legjobban szeretek.

Elindultam felé és ahogy ugrottam nyújtotta karját és elkapva engem ölelgetett. 

- Nagyon büszke vagyok rád kicsim - suttogta a fülembe  majd mikor letett arcát kezeim közé véve megcsókoltam. 

- You're perfect to me.. - kulcsoltam bele kezeibe, ő pedig fejemet elkapva újból magához húzott.

El telt vagy 10 perc és még mindig pörögtünk, majd ezt az egyik stábos zavarta meg.

- Virág, Sophy színpadra!! Mindjárt kezdődik a visszaszámlálás......

13. fejezet

Erős fájdalomra ébredek, ami a derekam felől érződik, kezemmel rutinszerűen a fájó pont felé nyúlok, de sajnos az másfelé is kisugárzik. Számat egy hangosabb "ouch" illetve sziszegés hagyja el.

- Mi van Virág? - kapja felém fejét azonnal Niall, keresve a tekintetem.

- Semmi csak.. csak.. csak nagyon benyilallt a derekamnál! - válaszolok neki elég fájdalmas arc kíséretében, majd pillanatok múlva már a mellkasára húz és csak halkan suttog a fülembe.

- Ha tudnád mit meg nem tennék azért, hogy jobban legyél! Olyan rossz így látni - nyom egy puszit a homlokomra majd folytatja - de ketten együtt túl leszünk rajta. Ezt halván felnézek rá és szemeimből jól leolvasható, hogy ez nekem mindennél fontosabb, így természetes, hogy veszi az adást, de ő sem szólal meg csak egyszerűen megsimogatja arcomat, majd a hajammal teszi ugyanezt. Ezt a pár perces nyugis pillantott a telefonom zavarja meg, amint épp jelzi sms-em jött. Niall felnyújtózik az ágyról a kis szekrényen lévő iPhone-ért és visszadőlve a kezembe adja. Feloldom a billentyűzárat és látom, hogy nem sms hanem mms jött, még hozzá egy gif. Rákattintok és ezt látom:

Louis egyszerűen feldobta a napomat. Csak mosolyogni tudtam, amire barátom is felfigyelt, de ő is így tett, amikor megmutattam neki a cimborája üzenetét. Fél perc múlva már tárcsáztam is Tommot.

- Szia Virro! - hallom hangját a telefon túlsó végéről.

- Szia Lou!! Csak azt akartam mondani, hogy köszönöm ezt a csodás üzit, hihetetlen vagy - nevettem el magamat újra.

- Ohh hát elment? Már azt hittem, hogy nem, mert nem jött válasz, de juuj nagyon örülök neki. Reméltem, hogy feldobódsz!

- Elképesztően! - reagáltam gyorsan.

- Na és mizu? Mikor engednek ki?

- Ühhhm, nem tudom még nem járt itt az orvos, de szerintem ma mehetek. Unom ezt a helyet. Nem tetszik.

- Elhiszem. És a szőke herceged? Mikor ment el? - érdeklődik.

- Nem ment ő sehova - fordulok egy pillanatra barátom felé és szabad kezemmel megsimogatom az arcát, ő pedig kedvesen mosolyog - itt maradt. Nem tudom, hogy bírtam volna ki nélküle...

- Egyem a szívét! - nyújtva meg Louis a mondatát. Figyu szerintem este felé benézünk Eleanorral, mert  is látni kíván téged.

- Juuuuj ez nagyszerű lenne! - nyújtom meg most én a mondatomat. Na de most le kell tennem mert jön az orvos, ahogy látom.

- Oksi, vigyázz magadra kicsi lány! És ne feledd " I love you "

- Awwww én is szeretlek haver. puszi - majd leraktuk - úgy imádom ezt a funny one-t - bököm meg Niallt, aki ismét csak elneveti magát, majd így felel.

- Meg tudom érteni!!

És igazán kedves, hogy gondolt rád, meg hallom átjönnek hozzád az este Ellel és ez nekem is jól esik, mert látszik, hogy mennyire kötődnek a barátnőmhöz.

- awwww gyere ide! - nyújtom karjaimat ölelésre ő pedig jön, hogy szorosan megölelgethessem - ugye tudod, hogy én szeretlek a világon a legjobban? - bújok ki az ölelésből és karjaimat a nyaka köré kulcsolom.

- Tudom - feleli - de ez kölcsönös, mert nálam jobban téged sem szeret senki - és egy határozott mozdulattal fejemet az övéhez húzta és hosszasan megcsókolt. Jó, hogy leálltunk mert az ajtón pont ekkor kopogtak és a főorvos lépett be rajta.

- Ohh hogy van az én betegem? Ahogy látom, már jobban - mosolyog - bár egy ilyen fiú mellett nem csoda - erre Niallerrel összenéztük és csak elmosolyodtunk mindketten.

- Köszönöm jobban vagyok, de tény, hogy sokat segített, hogy ő itt maradt velem az éjjelre.

- Most akkor megvizsgálnálak még egyszer aztán ha minden okés haza mehetsz hamarosan.

- Végreeeee!! - harapok bele az alsó ajkamba, a doki meg jelzi, hogy vegyem le a felsőmet. Niallnek viszont mondani sem kell vette az adást, hogy ki kéne mennie, szóval mint a levegő kiszivárgott a szobából. A szív meghallgatás, vérnyomás mérés mellett az egész testemen átfuttatta szemét a doki, de amitől féltem az be is következett.

- A helyzet a következő. A karodon, lábadon lévő erősebb zúzódások, foltok el fognak múlni pár napon belül, de a derekadnál a csont nem javult. Kellene csinálnunk egy gyors röntgent, hogy lássuk milyen a repedés mértéke, de egy biztos jelenleg kénszer pihenőre szorulsz, azaz semmi tánc, mozgás, csak séta és visszafogottság, mert azt lehet. Ha hirtelen mozdulatot teszel a csont tovább repedhet, akár törhet is és az már ott eléggé nagy gondokat szőhetne..

Én próbálok erős maradni, ezért nem sírom el magamat előtte, de azonnal az X Factor jutott az eszembe és az hogy 3 nap múlva lehet, hogy vége az álmunknak Sophyval. Visszabújtam a pizsamámban és vártam amíg az orvos, szól hogy mehetek a visszamaradó vizsgálatra. Idő közben Niall is visszajött, de meg sem kérdezte, mert látta, hogy a párnámba temetett fejjel sírok az ágyamon ülve. Azonnal odarohant leguggolt és elvonta azt az arcomat előtt, majd kezei közé vette arcomat és megkérdezte mi történt. Nagy nehezen elnyöszörögtem, hogy mit mondott az orvos és ismét arra tértem rá hogy mi lesz a 3. dik élő show-val...

- Angyalom itt most az a legfontosabb, hogy rendbe jöjj!! Mi mind itt vagyunk neked, és támogatunk. Nem fogtok kiesni higgy benne, és ha már itt tartunk Simonnal beszéltem, hogy nem tud most bejönni, hanem hozzátok jön amint haza engedtek, mivel dolga akadt..
- Értem - sütöm le a szememet, barátom pedig szorosan megölel.
- Harry is hívott, hogy mindjárt itt lesznek, hoznak neked ruhát és akkor együtt hazamegyünk. Ezt is tudomásul vettem, majd pont intett a doki, hogy menjek.
A vizsgálat nem tartott sokáig, de meglepően az eredmény is hamar meglett. Közölték, hogy a csontom 70%-san repedt, ami azt illeti, hogy bőven 2 hét kell neki, amíg nem lehet erőltetni. Fokozatosan jön helyre és ha figyelek rá és betartom az utasításokat, akkor akár a kiszabott idő után már minden a régi lehet. Egy nővér kísért vissza a kórtermemhez, majd mikor benéztem az üvegen láttam, hogy Sarry is megérkezett. Kinyitottam az ajtót és Sophy azonnal odarohant én pedig csak beborultam a nyakába. Könnyeim is kiszakadtak a helyükről és egyre erősebben csurogtak le az arcomon.
- Na mi van sis? - törli meg az arcomat, de mielőtt válaszolnék odamegyek Harryhez, hogy őt is megöleljem. Éreztem, hogy a szívtipró göndörke mennyire magához húz és alig akar elengedni, végül amikor megtette egy puszit nyomott az arcomra én pedig helyet foglaltam barátom mellett az ágyon, aki átölelt.
- Szóval a csont 70%-ban repedt, ami 2 hét pihenőt von maga után és no futás, tánc, erőltetés.. sétálnom lehet, de a lényeg, hogy ne tegyek hirtelen mozdulatokat. Megint eljött a pillanat, hogy alig tudjam kimondani az utolsó szavakat, de a srácok megértették a helyzetet. 
- Figyu Viri tudom, hogy nehéz ilyenkor mivel megnyugtatni, de mi mind itt vagyunk neked, és folyamatosan veled leszünk, igaz vannak fellépések, de ha oda is kedved támad eljönni biztosítunk olyan helyet ne aggódj - lép elém Harry.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek titeket? - s közben a göndör srác lehajol, hogy újra megöleljen. Sis csak leül a másik oldalamra és szorosan ölelget.
- Vii hoztam neked ruhát, mert szerintem legjobb lenne ha most áthúznád, hiszen percek kérdése és elmehetünk.
- Ohh köszönöm - veszem át a zacskót tőle egy puszi kíséretében - Ez a jó!!
- Micsoda? - néz rám kérdően.
- Hogy mindig tudod, milyen ruhát húznék fel - mosolygok és előveszem a kényelmes szettet, ami egy amerikás short egy pánt nélküli top hozzá egy sima szürke ujjatlan és a piros converse. 

Gyorsan elvonulok a kis mosdóba átöltözni, majd hajamat egy kényelmes kontyba felkötöm. Az időzés is pont remek mert mire kilépek a helységből ott találom az orvost, aki épp a zárójelentésemet hozta. Gyorsan alá írom és a srácokkal elhagyjuk ezt a nem kívánatos helyet, de természetesen a kezelőmnek mindent megköszöntem. Harry és Niall is kocsival voltak, így hát különváltunk Sarryre és Viallra, de a végpont mindkettőnknek a mi kis lakásunk volt. Felérve a házba lepakoltunk és a srácok elmentek ebédért valamint be is vásároltak, így hosszabb távra. Esküszöm meg tudnám őket zabálni, amiért ennyire figyelmesek. Sophy megágyazott nekem a kinti kanapéra, mert tudta, hogy nem fogom a szobánkba tölteni a teljes napot, itt kint pedig van tv és minden közrefekvőbb. Bevackolva a kis birodalmamba magamat rájöttem, hogy a laptopot elfelejtettem, de épp, hogy ez átfutott az agyamon sis már jött és a hasamra tette.
- Ohh mi lenne velem nélküled honey? - pillantok rá.
- Hát nem lenne ilyen jó dolgod az biztos - húzza mosolyra a száját közben megsimogatva a buksimat - most pedig készítek neked egy frissítőt.
- Juuuuj Limonádét? - előbújtatom a kiskutyaszemeimet.
- Eltaláltad - és már indult is.
Eközben beírtam a jelszavamat, és már is betöltöttem a twitter oldalamat, de mi előtt megnézhetném, ismét megzavar a telóm csörgése. Perrie hívott Párizsból, mert most pont ott vannak Zaynnel, de nem bírták ki, hogy ne érdeklődjenek felőlem - milyen édesek már, gondolom magamban. Elmeséltem mindent szóról szóra és érezhető volt hangjából hogy ők is szomorúk, de jöttek a szokásossal, amit ma már Harry és Niall is elmondtak, hogy itt vannak mellettem és bevallom ez rengeteget jelent. Zaynnel is tudtam egy pár szócskát beszélni és amilyen aranyos megígérte, hogy hoz nekem valami kis apróságot. Egy 10 perc után letettük a telefont és épp, hogy elkezdtem volna fürkészni a twittert újra csörögtem. Liam hívott. Megismétlődött az előző beszélgetés ami szintén vagy 10 percig tartott. Danivel is tudtam kommunikálni egy keveset majd az szakított félbe, hogy menniük kellett mert pont családi ebéden vannak Liam szüleinél Wolverhampton-ban. A fiúknak most amúgy szabadnapjaik vannak. Most viszont végre végig nézhetem a közösségi oldalt amit már 30 órája szerettem volna. Lefelé görgetve az egeret egyre boldogabb lettem, mert a kedvesebb rajongók hallva a híreket írtak nekem.. jó párra reagáltam is de összességében kiírtam egy "status"- ként hogy itthon vagyok és minden oké. Ahhoz is kedvem támadt, hogy több fant visszakövessek, amire természetesen azonnal jöttek a köszönömök. Még egy kis időt ezzel töltöttem, de utána megint egy kicsit elfogott a szomorúság, ezért félretettem a gépet és pár percig csak gondolkoztam, könnyeimmel kűzködtem...

Sophy törte meg ezt a kis pillanatot.
- Szépségem nézz ide mit hoztam!! Gyorsan megtörölgettem szemeimet és már is felé fordultam. Szemem szám elállt annyira guszta lett a készítménye.
- OMG!!!! - szemezek a gyönyörűségekkel - ide vele.
- Ohh ezt már szeretem - majd odanyújtja az epreset nekem én pedig belekortyolok, míg ő a saját szőlősébe.
- Hmmmmmm ez mennyei - dicsérem meg majd fölállok és puszit nyomot a homlokára.
- Örülök ha ízlik - mosolyog. Pár perc múlva ajtó csapódásra figyelünk fel és Narry kíséretében Simont is megpillantjuk, aki kedvesen üdvözöl bennünket -eközben Niall az ágy aljában, Harry meg Sophy mellett foglal helyet -  aztán jön a rutinszerű kérdéseivel "hogy vagyok? mit mondott az orvos... stb" a válaszokat hallván mindaddig jó kedve volt, amig meg nem tudta, hogy milyen a csontsérülésem és meddig kell tehermentesítenem magamat a fizikai megterhelések alól. 
- Lulu én beszéltem a stábbal és szívből kívánják, hogy jöjj rendbe minél hamarabb. Támogatnak, ahogy mindenki.. De (ami mindig mindenhol ott van) a helyzet az, hogy nem csinálhatják meg ezt, hogy más csapatot kiejtenek vagy épp egyéni énekest. Ez egy verseny ahol az igazságosság dönt. Rengeteg a rajongótok, és szavaznának akkor is ha nem léptek föl, de sajnos ez nem megengedett... A lehetőség az, hogy Sophy egyedül elő ad valamit, különben vége.. - ezeket már alig képes kimondani mentorunk, de én is közel ilyen állapotban vagyok. Ismét előtört belőlem a sírás. Niall és Sophy egyszerre jönnek oda nyugtatgatni, majd Simon is odahajol, hogy megölelhessen. Harry kivárja a sorát, de nem marad ki ebből. Itt helyben megbeszélik, hogy most elmennek dalt választani és utána visszajönnek. Harry felajánlja, hogy elviszi őket a studióba és könnyes búcsút váltva sissel valamint mentorommal és Hazzaval már el is mennek. Ahogy csapódik az ajtó én már bújok is be a takaróm alá és folytatom az egerek itatását. Nialler gyengéden leszedte azt rólam, de eleinte nem akartam engedni, csak miután úgy éreztem az kell most, hogy őt megölelhessem. Vagy 5 percen keresztül az ő ölében ültem és csak hallgattam biztató  nyugtató szavait, majd közölte, hogy egy rövid időre el kell mennie mert Josh hívta. Nem marasztaltam, mert érthető volt és talán jobb is ha most egyedül lehetek. Az idegtépő feszült percekben egyre csak arra jutottam, hogy megveszek ha itt maradok ezért kipattanva az ágyból elindultam a hűtő felé. Egy túrórudit elmajszoltam majd húztam a dorkómat és let's go. Ismét nem volt a fejemben előtte, hogy mennyire felelőtlen vagyok, mert csak a fájdalom és a szomorúság hajtott előre. Telefonomat otthon hagytam, hogy senki ne érjen el. Bolyongtam erre - arra végül a London Eyehoz érve eleredt az eső. Kezdetben csak szemerkélt, majd átváltott dézsás üzemmódra. Nem volt nálam semmi kardigán, de annyira nem is érdekelt. Leültem egy padra és a könnyeim összefolytak az esőcseppekkel...



Eközben Sarry hazaért. Sophy előre ment mert Harryt pont hívták. Ahogy beért barátnőm a házba az ijedség és a rémültség fogta el. Föl - alá futkárózodd kiabálva "Sis, Virág..hol vagy???" Harry így találta őt mire felment. 

- Sophy mi van? - állítja meg hirtelen a pont felé futó lányt.
- Virág... - kezdett remegni.
- Mi van Virággal?
- Nincs itt.. de a telefonja igen! Megint elvesztettük, jézusom hol lehet..szakad az eső Úristen ... - pánikolt, és sírt majd Harry gyorsan elhallgattatta.
- Nyugodj meg! - húzza magához - meg lesz most azonnal elindulunk! 
- De várj!! Mi lesz Niallel? - kérdezte Sis.
- Gőzöm sincs mi lenne a jobb ha hívnánk vagy ha nem. A problémát megoldotta maga az Ír fiú amikor belépett a lakásba.
- Héjj Sophy, Harry mi történt? Miért sírsz?
- Niall nyugodj meg - fogja meg Hazza a vállát.
- Harold ne nyugtass le! Mond már, hogy mi van!! - reagálta a fiú.
- Viri.. - motyogta sis barátja helyett, erre Niall azonnal átvágott közöttük és a szoba felé vette az irányt majd másodpercek múltán visszatért Sarry elé.
- Hol van? - kérdezte idegesen és aggódva egyszerre.
- Nem tudjuk! Te voltál vele utoljára, de itt hagyta a telefonját - válaszolta Harry. 
Niall nem reagált, hanem elindult kifele, Sarry pedig indult utána.
- Niall ne csinálj hülyeséget - ordítja utána Harry, miközben száll be mindenki a kocsiba, de reakció nem jön a sráctól. Útközben Elounor pont hívja Sophyt, hogy jöhetnek-e amire a lány mindent elmond, így már 3 kocsival keresnek engem....


Az eső zuhogása mellé társul a hűvösebb levegő és a sötétedés.. bár engem inkább csak az előbbi zavar, mert a shortom és az ujjatlanom átázott, akárcsak a cipőm. A hajamból is facsarni lehetne a vizet. Az például eszembe sem jut, hogy totál egyedül vagyok és ilyenkor még inkább nincsenek emberek az utcákon. Megunva az ülést felállok és amerre látok csak sétálni kezdek. Szerencsére a lámpák égnek, ezért a környéken nem veszhetek el. Sétálva egy hosszabb házsor mellett erős fájdalom tőr rám a sérülésem felől. Kezemmel a falba kapaszkodok és óvatosan lecsúszok. Térdeimet felhúzom és egyik kezemmel átfogom őket, másikkal a derekamat próbálom kicsit masszírozni, de csak nem enyhül a fájdalom. Most fogott el az érzés, ami előtte nem jutott az eszembe. Újra hülye és felelőtlen voltam. Haza se tudok menni, mert olyan szinten szakad az eső és fázom, a derekamtól meg nehéz lépkedni. Bele kell törődnöm, hogy lehet nem élem meg a holnapot..lehet átfagyok, vagy valaki elvisz majd. Szemeimet lassan lecsuktam és kizártam a világot... de nem sokkal ezután egy nagy Range Rover faralt oda a járda patka mellé. Kipattant belőle valaki, de nem láttam jól, csak amikor közelebb jött. Levetette magát elém és szorosan magához húzott. 
- Ne haragudj - sírok bele a vállgödrébe, mert akkora már tudtam, hogy Niall az. Elenged karjaiból és így szól:
- Hogy haragudnék? Istenem hálát adok az égnek, hogy meg lettél.. ott hagytalak egyedül, azok után amit közölt veled Simont.. Magamra haragudtam és nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha most veled történt volna valami - meghallván szavait ismét csak megöleltem.
- Niall én nem tudom ezt hogy elviselni, mi lesz Sophyval és az álmunkkal? Megint önző és buta voltam, hogy így ott hagytalak titeket.. egyszerűen milyen ember vagyok én?? - barátom mutatóujját a számra tette, majd ennyit mondott.
- A világ legcsodálatosabb ajándéka vagy az én életemnek! - nyakába borulva sírtam újból és szép lassan felálltunk. 
- Annyira szeretlek - motyogtam amire nem válaszolt, hanem megcsókolt. Hsszasan az esőben romantikusan... 

A végén kezeivel az enyémbe kulcsolt és elindultunk a kocsijához. Az út alatt mindenkit értesített, hogy meg vagyok, így a többiek is fellélegezhettek. Amikor megérkeztünk kiszállt és elém jött. Karjaiba vett, majd bezárta az autóját engem pedig felvitt. Louis, Eleanor, Harry és Sophy az ajtóban vártak. Amikor megpillantottak odarohantak. Barátom letett a lányok rögtön ölelgetni kezdtek. Én már alig álltam a lábamon annyira fájt a derekam. Ezt a srácok azonnal észre is vették ezért Harry vett föl és bevitt a fürdőbe. Sophyt beinvitálta, hogy segítsen nekem ők pedig kimentek. Forró vízzel lefürödtem mialatt elmeséltem barátnőmnek az egész sztorit, és mire végeztem pont léptem ki a kádból ő meg újból csak megölelt és puszilgatott. Eleanor kopogtatott eközben az ajtón, hogy hozott nekem meleg ruhát. Beengedtük és amíg én öltöztem Sophy mindent elmesélt neki. Vele is hosszas ölelkezésbe kezdtünk, aztán kimentünk a fiúkhoz. Gyorsan bebújtam a meleg ágyba és Niallert is odahívtam aki leült és fejemet így az ő mellkasára tehettem. Szint vallottam Larrynek is mert már csak ők nem tudtak az ügyről, de az ott lévőket megkértem, hogy ez maradjon köztünk, mert pont elég rossz nekem így is. 
- Ohh Viri ha még egyszer ilyet csinálsz én magam zárlak be a házamban! - hajolt le hozzám Louis én meg csak egyszerűen megsimogattam a fejét.
- I love you - mondtam neki - amire elmosolyodott.

A kis beszélgetésünket egy csengetés zavarta meg. Harry pattant is ajtót nyitni és Simonnal az oldalán tért vissza. Nagyon örültem, hogy láttam és úgy éreztem neki még joga van tudni mi történt. Láthatóan nem tetszett neki, de csak mert féltett. Viszont amit mondott nagyon boldoggá tett.
- Kedves Little Secrets - kezd bele mondandójába - mi lenne ha a dalt, ami egyébként Pinktől a "Just give me a reason" lenne , úgy énekelnétek el, hogy ülve. Néha felálltok sétálni, de összehozunk egy olyat, ahol semmi megerőltetés nincs. Az éneket itthon is lehet gyakorolni, sőt eljövök ide. Ez a legkevesebb.
- Juuuuuuuuj -visítjuk egyszerre Sissel amire a fiúk azonnal a fülükhöz kapják kezüket(bár érthető) - Ez most komoly? - kérdezem én.
- A legkomolyabb feleli a mester, majd odahajol, hogy megölelhessem, és utána Sophyhoz megy. A srácok is nagyon boldogok és Eleanor is. El sem hiszem, hogy ez eddig, nem jutott az eszünkben és ismét egy hülye elmenekülést választottam a gondolkozás helyett. Na mindegy a "Boss" megint megoldotta helyettünk. 
- Na most viszont nem akarok zavarni! Holnap délután jövök és megkezdjük, de tekintettel a helyzetre csak ameddig jól esik.
- Ohh menni fog - erősködöm, amire mindenki felnevet. Elounor is egy időben távozik Simonnal, de előtte még viccelődünk egy kicsit. 
- Srácok ha nem gond ragaszkodom, hozzá, hogy ma mindketten itt aludjatok. 
- De nem zavarnánk? - kérdi Harry.
- Az zavar, hogy ezt most komolyan megkérdezted! - mosolygok, amire ő is mosolyra húzza a száját. 

- Na jó én nem akarok ünneprontó lenni, de ma egész nap alig ettem az ebéden kívül - szólal meg Nialler. Szerintem megpusztulnék, ha nem az én barátom lenne, annyira imádom.
- Tipikus! - röhögi Harry, amire barátom a legközelebbi párnát a fejéhez vágja.
- Hé zabagép, ez mi volt? - néz rá morcosan.
- Egy szeretetből jövő párna - röhögve mondja Niall. Sissel csak szakadunk, majd elmosolyodunk, hogy milyen jó fej barátaink vannak. 

- Apropó Srácok bocsánat, amiért olyan ingerült voltam veletek! Csak nagyon megijedtem és magamra voltam dühös, hogy itt hagytam Virágot.. - veszi komolyra a szót a szőke fiú.
- Semmi gond, tökre érthető - mondja Sophy, és Hazza meg helyesli.
- Na jó akkor mehetünk enni - pattan föl alólam a bélpoklos srác, mi meg csak újra nevetni kezdünk. Harry kimegy segédkezni a konyhába és hamarosan egy tálca szendviccsel jönnek vissza. Mellé üdítők és desszertnek gyümölcssali. 
- Hmm ügyes! - nézek rájuk elismerően, amire ők csak megvonják szemöldöküket. Mindenki befészkeli magát (én Niallerhez bújok, Sophí pedig Harryhez) és elindítottuk Másnaposok 2-őt. A film végére Sarry fölballagott egy hosszas búcsúzást követően a szobájukba mi pedig Niallerrel még egy kicsit dumáltunk, majd hasonlóan, mint egy nappal előtte a karjai közt szenderültem álomba....

12. fejezet

LEHET VÉGE MINDENNEK..?!

A redőny lukacskáin beszűrődő fénysugarakra ébredek, melyek épp szemeimet csiklandozzák és késztetnek egy szimpla 180-fokos fordulatra az ágyban. Másodpercek múlva még nyújtózkodom egyet, ami alatt ráeszmélek, hogy nem  is otthon vagyok. Sophy jelenleg még mellettem durmol, de nem tart sokáig, mert amint én felpattanok az ágyról egy hangos ásítást hallok mögülem.

- Szép jó reggelt! - üdvözlöm kedvesen.

- Neked is - válaszolja egy kis mosollyal az arcán, majd hirtelen feltápászkodik és már el is hagyta a szobát. Jómagam csak nagyokat pislogok, hogy neki erre, hogy lehet elég mindössze 1 perc, amíg nekem meg ennek a 10 szeresére van szükség. Mindegy vonom meg vállam, majd elindulok a nappaliba, ahol megpillantom a Little Mix aranytorkú szépségét. Kihasználván, hogy ő még nem vett észre mögé somfordálok és szorosan megölelem. Érezhetően egy kicsit megijedt, de azonnal váltott hangulatán.

- Jó reggelt napfény - fordul szembe velem.

- Szióó Pezz - villantok 1000 wattos mosolyt.

- Na hogy aludtatok? - kérdezi.

- Hmmm...istenien. Most akartam még egyszer megköszönni, hogy fel ajánlottátok Zaynnel, hogy maradjunk itt.  Apropó ő merre jár? 

- Ugyan, bármikor - ad választ az előzőkre miközben megsimogatja vállam - Zayn pedig ALSZIK!! - csóválja Perrie a fejét, amire én a szám elé kapom a kezemet és az ismert "juuuuuj"-ongás folytán.

- Angyalom - mukkanok meg -mi lenne ha vinnék neki reggelit? 

- Hmm ez remek ötlet - kacsint rám barátnője. Eközben Sophy is megérkezik hozzánk, immáron felöltözve friss külsővel, amit igen csak érdemes megdicsérni.

 Lehuppan a tűzhellyel szemközti pulthoz és csevegésbe kezdünk. Rövid idő múlván az ízletes "pancake-ek" elkészültek. Jól megpakolják a lányok is tányérjaikat majd, én egy külön tányérra szedek Zaynnek és magamnak, mellé két narancs Juice és otthagyván a csajokat indultam fel az emeletre. Bennem van, hogy az ajtó nyikorgására tuti fel kelne a fiú, ezért igyekszem nagyon halkan befelé nyomni azt.. a feladat teljesítése után odasomfordálok Zayn mellé. Leguggolok és a tálca tartalmát az orrához közel emelem. Hamar rá is eszmél, de mielőtt megszólalna egy mosolyt látok az arcán.

- Morniiin' - suttogom halkan, de ő válasz helyett csak beharapja alsó ajkait az ismert módon... :$ oldalra fordulva szemei is felcsillantak. 1 percig csak szemezik az étellel majd így szól:

- Drága tedd félre egy pillanatra azt a tálcát - én csak megvonom a szemöldökömet, majd úgy teszek ahogy mondja, de azt hiszem jól tettem ... Ugyanis egy határozott mozdulattal elkapta a kezemet és felrántott az ágyra majd jó szorosan megdögönyözött ... :)

- Ugye tudod, hogy úgy szeretlek, mintha a húgom lennél? - nyom egy puszit hátul a nyakamra.

- Juuuuuuj - bújok ki karjai közül és ölelem meg szemből - te meg mintha csak a bátyám volnál! A tegnapot nem tudom elégszer megköszönni neked, hogy ennyi lelket öntöttél belém.

- Nincs mit megköszönni ezen - simogatja meg arcomat - ez a dolgom, akiket szeretek nem hagyom, hogy szomorúak legyenek - én erre csak ismét elmosolyodni tudok, majd én is beharapom az alsó ajkamat. 

- Köszönöm - húzom magamhoz még egyszer, majd lecsúszok az ágyról és odaadom Zaynnek a saját részét. Ő folyamatosan a tudatomra adja, hogy menjek szakácsnőnek mert még sose evett ilyet, de én ezen csak nevetni tudok. Én meg a konyha.. két külön fogalom .. :) Miután elfogyasztottuk a tálca tartalmát, én kimentem megmosakodni és felöltözni, és Zayn is így tett. Mivel tudatomban van, hogy remek az idő magamra kapom a virágos vékony leggingsemet és hozzá egy farmer inget amit felkötök körbeül köldök tájban. 

 Mire leérek a nappaliba Zaynt már lent találom társalogni a két lánnyal, eközben Hatchi megjelenik a lábaimnál, majd körbe-körbe ugrál. Gyorsan felkapom karjaim közé és vele együtt huppanok le a kanapéra.

- Awwww de jól áll a kezedbe - hízeleg Perrie.

- Ohh ne is mond, nekem szükségem van egy ilyen kis cukiságra, majd egyből Sophyra vetem tekintetemet, aki csak egy szempilla rebegtetéssel jelzi, hogy ő is így véli.

- Drágám meg van mit kapnak tőlünk, ha tovább jutnak a kövi élő showba! - húzza magához barátnőjét a rossz fiú, mi pedig csak juuuujogni kezdünk sissel. 

 De mivel már lassan 10 óra gyorsan sürgetni kezdjük Zaynt, hogy induljunk mert Simon mester kinyír ha sokat késünk. A kis kutyát lerakván a földre, indulok is cipőt húzni. 

- Lányok örültem, hogy itt voltatok! Bármikor nyitva áll az ajtónk előttetek - húz minket magához Perrie, mi pedig viszonozzuk az ölelését és egy-egy puszit nyomunk két oldalról az arcára.

- Szeretüüünk! - reagáljuk kórusba.

- Hééé szépségek toljátok ki a furgont mert nem érünk oda - kiabálja a már kocsiban ülő Zayn.

- Jövünk - mondja Sophy.

- Amúgy tetszik a ma ruhaválasztásod - kacsint rám még beszállás előtt a szívtipró srác, én pedig megköszönöm. 

A forgalomnak köszönhetően a 15 perces útból 25 lett. Oda érve gyors köszönés Zayntől és már futottunk is be a próba terembe, ahol Simon épp kávéjával a kezében a koreográfussal beszélgetett.

- Na megjöttek az álomszuszékok - tárja szét karjait felénk fordulva, és húzza mosolyra száját. 

- Bocsánat a késésért, de Zaynéknél töltöttük az estét és onnan kocsival is időbe telik az út, de most még ez a fránya dugó is... - magyarázkodik Sophy.

- No problémóóó - teszi félre mentorunk a bögréjét, majd összecsapja tenyerét - kezdhetjük a próbát!! Bő 2 óra után az éneklés résszel megvoltunk, így délutánra már csak a tánc maradt, de addig van egy jó pár szabad órácskánk. 

- Na mi jót csináljunk? - támaszkodik rá vállamra sis.

- Hmmm, jó kérdés? - pillantok rá - talán .. - kezdenék bele de közbe szól barátnőm mobilja.
- Bocsi smsest kaptam Harrytől - mosolyog huncut módon

- probléma megoldva - mondja fél perc múlva - Harry ebédelni hívott minket Eleanorral és Louissal.
- Príma -vágom csipőre a kezemet - és merre?
- Ühhmm azt írta 20 perc múlva legyünk a st James parknál, oda beszélték meg Tommoékkal is. Kellemes negyedórás sétát követően meg is érkeztünk a helyszínre, és pár percre rá felbukkant egy ismerős fekete Range Rover, melynek anyós üléséről egy szívdöglesztő srác szállt ki. 

Nálam már csak mellettem álló barátnőm készült ki jobban. Összevissza hadonászott és egy pillanatra fejét a vállgödrömbe fúrta miközben csak annyit motyogott " Úr Isten, hogy lehet valaki ennyire helyes..." Óvatosan arrébb léptem és elindultunk Hazza felé. Romantikusan köszöntötték egymást sissel , nekem pedig puszit adott a kis göndörke. 

- Hű Lányok jól néztek ki - vonogatta szemöldökét, és maga mellé rántotta barátnőjét  közben pedig az órájával szemezett - na de hol van már a mókás párocska? - emelte föl tekintetét és sasolni kezdett. Komolyan mintha csak bevonzotta volna Elonuort, mert hirtelen megjelentek a túloldalon. 

- Awww de édesek - ragadom meg Sophy kezét, ő pedig helyesli.

Gyorsan körbenéztünk és átfutottunk az úton. Üdvözöltük Louisékat, és bementünk az említett étterembe. Mi sissel salátát kértünk, valamint én fokhagymakrémlevest. 

- Hűű Virág elfogsz hízni - jegyzi meg Louis, amire én ütemszerűen a pocakomra és a combomra tekintek.

- Bizony - sóhajtok.

- Heey Louis - böki meg El barátját - most hülye vagy? Meghallván ezt El szájából Sarry és én is röhögni kezdünk - most mi van? - én csak védtem Virit - ölel át, mivel pont mellette ülök.

- Komolyan azt hiszed, hogy komolyan mondtam? - néz morcosan Tommo Elre.

- Uhhhm, nem - kacag fel a lány, majd odabújik barátjához. Imádni valóak együtt. 

Az ebéd hasonlókép telik, majd a végén egy fagyiban egyezünk ki. A srácok meg is rendelik a kelyheket, majd fizetnek és 15 perc múlva már elhagytuk a kedves helyet. Még egy jó órácskát lófrálunk, majd Eleanorék elbúcsúznak mert moziba készülnek. 

- Hé látom ám, hogy vágytok egy kis magányra - fordulok Sarry felé - menjetek csak, elleszek én - győzködöm őket.

- Mi tagadás igaz, de nem hagyunk itt - erősködik Sophy és Harry is mellé áll. Kb Bő 5 percembe került, hogy lerázzam őket, mondván addig nézelődök meg ilyesmik és akkor 5 kor a próbán... 

Egy magamban jártam a kis parkot. Tervben volt, hogy veszek egy újságot és beülök egy kávézóba, ahonnan majd felhívom Niallt, mert úgy hiányzik. El is indultam a közeli stand felé. Egyszer csak egy 5 tagból álló banda vett körbe. 3 lány 2 fiú. A tekintetük rémisztő, és a park totál üres volt, mivel mindenki ebédel éppen. 

- Mit akartok tőlem? - forgatom szemem a srácokon. 

- Mit nem? - nyúl felém az egyik srác, én pedig hátrálok.

- Tudjuk, hogy te vagy Niall újdonsült nőcskéje.. a nagy énekes az X factor felfedezettje a kis barátnőddel, aki biztos épp valahol lófrál Harryvel .

- Lányok ti fanok vagytok, vagy mit szeretnétek? - kérdezősködtem rémülten.

- Nagyon nem kedvellek lök meg hátulról az egyik. Tudod, nekem nagyon tetszik a barátod, és magamnak akartam. Hetek óta sírok miattad. Ocsmány vagy és nem érdemled meg Niallt.

- Nézd sajnálom .. - próbálkozok magyarázatot adni, de sikertelennek bizonyul.

- Sajnálhatod is, mert ezt nem úszod meg - közlik szinte kórusban. A gyomrom már a torkomban van és még csak kiabálni sem tudok, mert senki nem hallaná... ijedtemben megpróbálok két lány között kifutni, de a mögöttem álló srác visszaránt. Szorosan átfog. A három lány sorban elkezd ütni...pofonokat adnak majd rúgnak, vágnak ahol épp tudnak... könnyeimet igyekszem visszatartani, de nem megy.. 

- Innentől a tied - mondja a hosszú fekete hajú annak aki épp engem tart fogva.

- Mi az hogy a tied? Mit akarsz tenni? - faggatom a csajt.

- Majd meglátod - röhögnek fel totál együtt majd kioszt még egy pofont és 4en eltűnnek. A fiú a számat befogva behúzott a közeli bokorba. Letépte az ingem és magához húzott.. hiába próbáltam ellenkezni, esélyem sem volt az izmos kisportolt gyerek ellen.. könnyeim folytak, és csak kérlelni próbáltam.

- Engedj el, kérlek!! Ezt nem teheted!! - ismételgettem de ő csak vadul a nyakamba csókolt a nadrágomat próbálta lefejteni.. Egy érzéki pillanatban volt bennem annyi, hogy beleharapjak a kezébe, amire ugrásszerűen felkiáltott én pedig futni kezdtem. Egy idős házaspárt láttam és feléjük vettem az irányt, de egy pillanat alatt minden elhomályosult.. újra szorítást éreztem és ütéseket..de egyszer csak képszakadás......

Egy fehér ágyon ébredtem. A falak mindenütt ugyanilyen színűek. Mellettem egy kis ablak. Ismerős a szituáció..ez egy kórház.. próbálom megnyomni a csengőt hogy jelezzek a nővéreknek de a fájdalom utamat állja. Egyszer csak megpillantom az előző ablaknál Sophyt, aki hirtelen rám tör.

- Úr isten Viriiiii!!! Borul rá az ágyamra és könnyei mint a zápor hullanak. 

- Sis hogy kerültem ide? - néztem rá szintén könnyes szemekkel. Meg sem tudott szólalni még vagy 2 percig, de helyette megtette Harry, aki barátnőjéhez hasonló sebességgel jött be a szobába. 

- Virág, angyalom!! Annyira aggódtam  hogy mikor ébredsz fel végre? Mi van veled? Jön oda mellém és szorosan kezébe tartja kezemet.

Mire megkezdeném mondókámat betoppan Eleanor, Louis, Zerrie, Dani, Liam és Simon is.

Utóbbi szólalt meg először.

- Jöttünk amint tudtunk, Jézusom Lulu hogy vagy? Ki tette ezt? - ezalatt a többiek körülvettek. Szemükben az aggodalom, és a félelem látszódott.

- Srácok én nem is tudom - próbáltam elmondani de csak a sírás fogott el. Egyesével jöttek oda átölelni, majd visszaléptek a helyükre - Hol van Niall? - néztem Sophyra.

- Pillanatokon belül megjöhet - szólalt meg helyette Harry. Én hívtam, de remélem nem esik baja, mert lecsapta a telefont és nem tudom épp hol tartózkodott. Harrynek egy napon belül ez a második bevonzása, mert ismét ekkor történt amiről beszéltünk. Niall viharzott be a kórterembe. Hirtelen megállt és szemében a könnyek ültek össze. A többiek utat hagytak neki, ő pedig azonnal odajött és átölelt. Fejemet a nyakába fúrtam és csak sírtam. Szorosan tartott, és simogatta hajamat. Mikor elengedett ő is a rutinszerű kérdést vetette fel.

- Ki tette ezt? - de szemében nem csak az aggodalom, hanem a harag is benne volt.

- Nagyon nehéz erről beszélni kezdek bele újból.

- Ha szeretnéd kimegyünk - vág bele Liam, a többiek pedig bólintanak.

- Nem! Jobb ha egyszerre tudjátok meg - folytatom - miután Harryéktől elváltam, átsétáltam a st James-sen de totál üres volt. Egyszer csak körbe vett egy ki csapat. 5-en voltak. Rémisztő tekintettel néztek rám, és fenyegetőztek. Egy srác lefogott, amikor a 3 lány pofozni, rúgni kezdett... az 5. tag csak nézte, hogy nem jön-e senki. A fejemhez vágták, hogy én és Sophy nem érdemlünk meg titeket és, hogy nagyon megbánjuk amit tettünk. Aztán 4-en elmentek, de a fiú aki lefogott, az..az..

- Az? - kérdezi Zayn? - de engem újra csak a sírás fog el. Niall leül mellém és szorosan ölel, mert én már remegek a javából, de erőt veszek magamon és folytatom.

- Letépte a felsőmet, fogdosott és csókolt, és azt akarta.. de beleharaptam a kezébe és eltudtam futni. Láttam egy házaspárt, de hirtelen megszűnt a kép. Újra az ismert szorítás..és ennyi - az utolsó szavakat ugyanúgy sírva mondtam ki, ahogy azelőtt próbálni folytattam a sztorit. Fejemet felemelve csak azt láttam, hogy Eleanor Louisba bújva, Perrie Zaynbe ugyanígy téve sírnak. Danielle kicsit erősebb idegzetű, de a könnyek az ő arcán és az őt átfogó Liamén is látszottak. Simon sokkos állapotban állt, míg Sarry az ágy másik oldalán ülve bújt össze, ahol Sis csak úgy mint a többi lány zokogott. 

- Virág - szólal meg Mentorom - én most elmegyek, mert az a legjobb ha magatokra hagylak titeket. Beszólók, hogy a Little Secrets ma nem próbál, de szerintem ezt a hírt elmondván megértik majd. 

- De Simon mi lesz ha kiesünk? - nézek rá kisírt szemekkel.

- Nem fogtok! Sosem engedném, de te most ne ezen agyalj! Holnap első dolgom lesz, hogy bejöjjek hozzád, mert ahogy hallottam benntartanak, de ha jól leszel távozhatsz valamikor délután.

- Igen de a show 3 nap múlva lesz - mondom neki de kezeimmel már befogtam a szemeimet, hogy ne kelljen ránéznem, mert kegyetlenül érzem magamat. Ő odajött átölelt és arcomat kezei közé vette:

- Lulu bízz bennem - majd puszit nyom az arcomra és elmegy. Elounor, Payzer, Zerrie és Sarry is elköszönnek, hogy magunkra hagyjanak Niallel. 

- Köszönöm, hogy itt vagytok mellettem - mondom nekik, amire nem bírják ki hogy ne öleljenek meg még egyszer.

- Ezentúl jobban vigyázok rád lép előrébb Zayn. A kishúgomat senki nem bánthatja - én pedig mosolygok rá.

- És sose kérd, hogy egyedül lehess - nyomul közelebb Harry is. Majd Sis is akivel vagy 2 percen át öleljük egymást. Majd Hazzus is odanyom egy puszit az arcomra és szépen sorban távoznak.

- Úgy sajnálom - néz rám Niall.

- Mit? - fogom meg kezét?

- Hogy ezt nem akadályozhattam meg. Ha ott vagyok ez nincs, de ennek vége.

- Drágám, ez elkerülhetetlen lett volna! Sose vagyunk biztonságba ennyi fan előtt. De szerencsémre a legrosszabb nem történt meg, mert azt nem éltem volna túl - dőlök hátra a párnámra.

- Soha senki nem érhet úgy hozzád rajtam kívül - bújik mellém az Ír fiú. Nagyon szeretlek és sosem hagylak többé egyedül. Könnyeim újra előtörnek, de ahogy láttam az övéi is. Szorosan ölelt mialatt feküdtem mellkasán.

- Niall mi lesz ha vége az X Factornak? Én nem tudom mi lesz velem, Sophyval, az álmunkkal..

- Édesem, most a legfontosabb, hogy jobban legyél. Bízz Simonban! Nem fogtok kiesni - majd fejét a szemeimmel egy szintre süllyeszti.

- Tudod, hogy nem lennék ha te nem lennél? - simogatom meg az arcát.

- Én sem ha te nem! - reagál, majd gyengéden megcsókol.

- Kérlek ne menj el - ölelem egyre erősebben - félek itt egyedül.

- Akkor sem mennék ha arra kérnél - puszilja meg a homlokomat. Nekem te az életem legfontosabb részévé váltál. Nem foglak elengedni. Nem, hogy most, SOHA!! - majd újból megcsókol. Könnyeim ekkor az örömtől csordultak ki.

Niallt elküldtem vacsorázni, mert mégsem maradhat itt kaja nélkül, pláne Ő nem! Eközben az engem figyelő doktor bejött és megnézte sérüléseimet. Többnyire zúzódások, de a derekam nagyon fájt, és nem hiába éreztem ezt. Akkor közölte velem az orvos, hogy megrepedt egy csont, ami miatt nehézkes a fel-le ülés, és az e-felé mozgás. Ismét a szomorúság fogott el, de a legrosszabb, hogy Niall nem tudom mióta de az ajtóban állt mozdulatlanul.

Az orvos észre is vette, és befejezvén mondandóját magunkra hagyott minket. Én gyorsan lehúztam a pólómat, majd készültem a takarómat magamra húzni, de Niall elkapta a kezemet.

- Mutasd?

- Mit?

- Könyörgöm ne nézz hülyének! - szemében tényleg a félelem jele ült. Nagyon nem akartam ezt de muszáj volt. Szép lassan levettem a felsőmet és a nadrágomat.

 - Úr isten!!! - kapja szája elé a kezét amikor megfordultam - mit mondott a doki?

- A derekamnál egy csont megrepedt, nem nagyon tudok ülni. Nagyon fáj, de elviselem. Hirtelen odalép barátom és felkapja a pólómat. Segít felhúzni, majd a nadrágot is. Figyelmesen betakar és leül mellém. Kiveszi táskájából a kedvenc ételemet. Lasagnet.

- Awwww ezt nekem hoztad? 

- Persze! - majd egy villa kíséretében odaadja, én pedig mint aki egy hete nem evett 5 perc alatt elpusztítom azt - hűűű - vonja fel szemöldökét - látszik, hogy együtt járunk! - mosolyog rám én pedig rá. 

- Hoztam ám gesztenyepürét is - nyújtja felém, én meg nem akarom elhinni, hogy lehet ennyire édes. 

- Juuuuuj imádoom, de csak úgy vagyok hajlandó elfogyasztani, ha ide fekszel mellém.

- Igen is főnök! - nevet fel, majd becsúszik mellém.

 Hol magamnak, hol neki adagolom az isteni édességet.

- Ez most nagyon jól esett! - puszilom meg a száját, majd félrerakja a dobozkát és átölel. Gyönyörű dolgokat suttog a fülembe és észre sem veszem, hogy milyen hamar sikerül elaludnom...