12. fejezet

LEHET VÉGE MINDENNEK..?!

A redőny lukacskáin beszűrődő fénysugarakra ébredek, melyek épp szemeimet csiklandozzák és késztetnek egy szimpla 180-fokos fordulatra az ágyban. Másodpercek múlva még nyújtózkodom egyet, ami alatt ráeszmélek, hogy nem  is otthon vagyok. Sophy jelenleg még mellettem durmol, de nem tart sokáig, mert amint én felpattanok az ágyról egy hangos ásítást hallok mögülem.

- Szép jó reggelt! - üdvözlöm kedvesen.

- Neked is - válaszolja egy kis mosollyal az arcán, majd hirtelen feltápászkodik és már el is hagyta a szobát. Jómagam csak nagyokat pislogok, hogy neki erre, hogy lehet elég mindössze 1 perc, amíg nekem meg ennek a 10 szeresére van szükség. Mindegy vonom meg vállam, majd elindulok a nappaliba, ahol megpillantom a Little Mix aranytorkú szépségét. Kihasználván, hogy ő még nem vett észre mögé somfordálok és szorosan megölelem. Érezhetően egy kicsit megijedt, de azonnal váltott hangulatán.

- Jó reggelt napfény - fordul szembe velem.

- Szióó Pezz - villantok 1000 wattos mosolyt.

- Na hogy aludtatok? - kérdezi.

- Hmmm...istenien. Most akartam még egyszer megköszönni, hogy fel ajánlottátok Zaynnel, hogy maradjunk itt.  Apropó ő merre jár? 

- Ugyan, bármikor - ad választ az előzőkre miközben megsimogatja vállam - Zayn pedig ALSZIK!! - csóválja Perrie a fejét, amire én a szám elé kapom a kezemet és az ismert "juuuuuj"-ongás folytán.

- Angyalom - mukkanok meg -mi lenne ha vinnék neki reggelit? 

- Hmm ez remek ötlet - kacsint rám barátnője. Eközben Sophy is megérkezik hozzánk, immáron felöltözve friss külsővel, amit igen csak érdemes megdicsérni.

 Lehuppan a tűzhellyel szemközti pulthoz és csevegésbe kezdünk. Rövid idő múlván az ízletes "pancake-ek" elkészültek. Jól megpakolják a lányok is tányérjaikat majd, én egy külön tányérra szedek Zaynnek és magamnak, mellé két narancs Juice és otthagyván a csajokat indultam fel az emeletre. Bennem van, hogy az ajtó nyikorgására tuti fel kelne a fiú, ezért igyekszem nagyon halkan befelé nyomni azt.. a feladat teljesítése után odasomfordálok Zayn mellé. Leguggolok és a tálca tartalmát az orrához közel emelem. Hamar rá is eszmél, de mielőtt megszólalna egy mosolyt látok az arcán.

- Morniiin' - suttogom halkan, de ő válasz helyett csak beharapja alsó ajkait az ismert módon... :$ oldalra fordulva szemei is felcsillantak. 1 percig csak szemezik az étellel majd így szól:

- Drága tedd félre egy pillanatra azt a tálcát - én csak megvonom a szemöldökömet, majd úgy teszek ahogy mondja, de azt hiszem jól tettem ... Ugyanis egy határozott mozdulattal elkapta a kezemet és felrántott az ágyra majd jó szorosan megdögönyözött ... :)

- Ugye tudod, hogy úgy szeretlek, mintha a húgom lennél? - nyom egy puszit hátul a nyakamra.

- Juuuuuuj - bújok ki karjai közül és ölelem meg szemből - te meg mintha csak a bátyám volnál! A tegnapot nem tudom elégszer megköszönni neked, hogy ennyi lelket öntöttél belém.

- Nincs mit megköszönni ezen - simogatja meg arcomat - ez a dolgom, akiket szeretek nem hagyom, hogy szomorúak legyenek - én erre csak ismét elmosolyodni tudok, majd én is beharapom az alsó ajkamat. 

- Köszönöm - húzom magamhoz még egyszer, majd lecsúszok az ágyról és odaadom Zaynnek a saját részét. Ő folyamatosan a tudatomra adja, hogy menjek szakácsnőnek mert még sose evett ilyet, de én ezen csak nevetni tudok. Én meg a konyha.. két külön fogalom .. :) Miután elfogyasztottuk a tálca tartalmát, én kimentem megmosakodni és felöltözni, és Zayn is így tett. Mivel tudatomban van, hogy remek az idő magamra kapom a virágos vékony leggingsemet és hozzá egy farmer inget amit felkötök körbeül köldök tájban. 

 Mire leérek a nappaliba Zaynt már lent találom társalogni a két lánnyal, eközben Hatchi megjelenik a lábaimnál, majd körbe-körbe ugrál. Gyorsan felkapom karjaim közé és vele együtt huppanok le a kanapéra.

- Awwww de jól áll a kezedbe - hízeleg Perrie.

- Ohh ne is mond, nekem szükségem van egy ilyen kis cukiságra, majd egyből Sophyra vetem tekintetemet, aki csak egy szempilla rebegtetéssel jelzi, hogy ő is így véli.

- Drágám meg van mit kapnak tőlünk, ha tovább jutnak a kövi élő showba! - húzza magához barátnőjét a rossz fiú, mi pedig csak juuuujogni kezdünk sissel. 

 De mivel már lassan 10 óra gyorsan sürgetni kezdjük Zaynt, hogy induljunk mert Simon mester kinyír ha sokat késünk. A kis kutyát lerakván a földre, indulok is cipőt húzni. 

- Lányok örültem, hogy itt voltatok! Bármikor nyitva áll az ajtónk előttetek - húz minket magához Perrie, mi pedig viszonozzuk az ölelését és egy-egy puszit nyomunk két oldalról az arcára.

- Szeretüüünk! - reagáljuk kórusba.

- Hééé szépségek toljátok ki a furgont mert nem érünk oda - kiabálja a már kocsiban ülő Zayn.

- Jövünk - mondja Sophy.

- Amúgy tetszik a ma ruhaválasztásod - kacsint rám még beszállás előtt a szívtipró srác, én pedig megköszönöm. 

A forgalomnak köszönhetően a 15 perces útból 25 lett. Oda érve gyors köszönés Zayntől és már futottunk is be a próba terembe, ahol Simon épp kávéjával a kezében a koreográfussal beszélgetett.

- Na megjöttek az álomszuszékok - tárja szét karjait felénk fordulva, és húzza mosolyra száját. 

- Bocsánat a késésért, de Zaynéknél töltöttük az estét és onnan kocsival is időbe telik az út, de most még ez a fránya dugó is... - magyarázkodik Sophy.

- No problémóóó - teszi félre mentorunk a bögréjét, majd összecsapja tenyerét - kezdhetjük a próbát!! Bő 2 óra után az éneklés résszel megvoltunk, így délutánra már csak a tánc maradt, de addig van egy jó pár szabad órácskánk. 

- Na mi jót csináljunk? - támaszkodik rá vállamra sis.

- Hmmm, jó kérdés? - pillantok rá - talán .. - kezdenék bele de közbe szól barátnőm mobilja.
- Bocsi smsest kaptam Harrytől - mosolyog huncut módon

- probléma megoldva - mondja fél perc múlva - Harry ebédelni hívott minket Eleanorral és Louissal.
- Príma -vágom csipőre a kezemet - és merre?
- Ühhmm azt írta 20 perc múlva legyünk a st James parknál, oda beszélték meg Tommoékkal is. Kellemes negyedórás sétát követően meg is érkeztünk a helyszínre, és pár percre rá felbukkant egy ismerős fekete Range Rover, melynek anyós üléséről egy szívdöglesztő srác szállt ki. 

Nálam már csak mellettem álló barátnőm készült ki jobban. Összevissza hadonászott és egy pillanatra fejét a vállgödrömbe fúrta miközben csak annyit motyogott " Úr Isten, hogy lehet valaki ennyire helyes..." Óvatosan arrébb léptem és elindultunk Hazza felé. Romantikusan köszöntötték egymást sissel , nekem pedig puszit adott a kis göndörke. 

- Hű Lányok jól néztek ki - vonogatta szemöldökét, és maga mellé rántotta barátnőjét  közben pedig az órájával szemezett - na de hol van már a mókás párocska? - emelte föl tekintetét és sasolni kezdett. Komolyan mintha csak bevonzotta volna Elonuort, mert hirtelen megjelentek a túloldalon. 

- Awww de édesek - ragadom meg Sophy kezét, ő pedig helyesli.

Gyorsan körbenéztünk és átfutottunk az úton. Üdvözöltük Louisékat, és bementünk az említett étterembe. Mi sissel salátát kértünk, valamint én fokhagymakrémlevest. 

- Hűű Virág elfogsz hízni - jegyzi meg Louis, amire én ütemszerűen a pocakomra és a combomra tekintek.

- Bizony - sóhajtok.

- Heey Louis - böki meg El barátját - most hülye vagy? Meghallván ezt El szájából Sarry és én is röhögni kezdünk - most mi van? - én csak védtem Virit - ölel át, mivel pont mellette ülök.

- Komolyan azt hiszed, hogy komolyan mondtam? - néz morcosan Tommo Elre.

- Uhhhm, nem - kacag fel a lány, majd odabújik barátjához. Imádni valóak együtt. 

Az ebéd hasonlókép telik, majd a végén egy fagyiban egyezünk ki. A srácok meg is rendelik a kelyheket, majd fizetnek és 15 perc múlva már elhagytuk a kedves helyet. Még egy jó órácskát lófrálunk, majd Eleanorék elbúcsúznak mert moziba készülnek. 

- Hé látom ám, hogy vágytok egy kis magányra - fordulok Sarry felé - menjetek csak, elleszek én - győzködöm őket.

- Mi tagadás igaz, de nem hagyunk itt - erősködik Sophy és Harry is mellé áll. Kb Bő 5 percembe került, hogy lerázzam őket, mondván addig nézelődök meg ilyesmik és akkor 5 kor a próbán... 

Egy magamban jártam a kis parkot. Tervben volt, hogy veszek egy újságot és beülök egy kávézóba, ahonnan majd felhívom Niallt, mert úgy hiányzik. El is indultam a közeli stand felé. Egyszer csak egy 5 tagból álló banda vett körbe. 3 lány 2 fiú. A tekintetük rémisztő, és a park totál üres volt, mivel mindenki ebédel éppen. 

- Mit akartok tőlem? - forgatom szemem a srácokon. 

- Mit nem? - nyúl felém az egyik srác, én pedig hátrálok.

- Tudjuk, hogy te vagy Niall újdonsült nőcskéje.. a nagy énekes az X factor felfedezettje a kis barátnőddel, aki biztos épp valahol lófrál Harryvel .

- Lányok ti fanok vagytok, vagy mit szeretnétek? - kérdezősködtem rémülten.

- Nagyon nem kedvellek lök meg hátulról az egyik. Tudod, nekem nagyon tetszik a barátod, és magamnak akartam. Hetek óta sírok miattad. Ocsmány vagy és nem érdemled meg Niallt.

- Nézd sajnálom .. - próbálkozok magyarázatot adni, de sikertelennek bizonyul.

- Sajnálhatod is, mert ezt nem úszod meg - közlik szinte kórusban. A gyomrom már a torkomban van és még csak kiabálni sem tudok, mert senki nem hallaná... ijedtemben megpróbálok két lány között kifutni, de a mögöttem álló srác visszaránt. Szorosan átfog. A három lány sorban elkezd ütni...pofonokat adnak majd rúgnak, vágnak ahol épp tudnak... könnyeimet igyekszem visszatartani, de nem megy.. 

- Innentől a tied - mondja a hosszú fekete hajú annak aki épp engem tart fogva.

- Mi az hogy a tied? Mit akarsz tenni? - faggatom a csajt.

- Majd meglátod - röhögnek fel totál együtt majd kioszt még egy pofont és 4en eltűnnek. A fiú a számat befogva behúzott a közeli bokorba. Letépte az ingem és magához húzott.. hiába próbáltam ellenkezni, esélyem sem volt az izmos kisportolt gyerek ellen.. könnyeim folytak, és csak kérlelni próbáltam.

- Engedj el, kérlek!! Ezt nem teheted!! - ismételgettem de ő csak vadul a nyakamba csókolt a nadrágomat próbálta lefejteni.. Egy érzéki pillanatban volt bennem annyi, hogy beleharapjak a kezébe, amire ugrásszerűen felkiáltott én pedig futni kezdtem. Egy idős házaspárt láttam és feléjük vettem az irányt, de egy pillanat alatt minden elhomályosult.. újra szorítást éreztem és ütéseket..de egyszer csak képszakadás......

Egy fehér ágyon ébredtem. A falak mindenütt ugyanilyen színűek. Mellettem egy kis ablak. Ismerős a szituáció..ez egy kórház.. próbálom megnyomni a csengőt hogy jelezzek a nővéreknek de a fájdalom utamat állja. Egyszer csak megpillantom az előző ablaknál Sophyt, aki hirtelen rám tör.

- Úr isten Viriiiii!!! Borul rá az ágyamra és könnyei mint a zápor hullanak. 

- Sis hogy kerültem ide? - néztem rá szintén könnyes szemekkel. Meg sem tudott szólalni még vagy 2 percig, de helyette megtette Harry, aki barátnőjéhez hasonló sebességgel jött be a szobába. 

- Virág, angyalom!! Annyira aggódtam  hogy mikor ébredsz fel végre? Mi van veled? Jön oda mellém és szorosan kezébe tartja kezemet.

Mire megkezdeném mondókámat betoppan Eleanor, Louis, Zerrie, Dani, Liam és Simon is.

Utóbbi szólalt meg először.

- Jöttünk amint tudtunk, Jézusom Lulu hogy vagy? Ki tette ezt? - ezalatt a többiek körülvettek. Szemükben az aggodalom, és a félelem látszódott.

- Srácok én nem is tudom - próbáltam elmondani de csak a sírás fogott el. Egyesével jöttek oda átölelni, majd visszaléptek a helyükre - Hol van Niall? - néztem Sophyra.

- Pillanatokon belül megjöhet - szólalt meg helyette Harry. Én hívtam, de remélem nem esik baja, mert lecsapta a telefont és nem tudom épp hol tartózkodott. Harrynek egy napon belül ez a második bevonzása, mert ismét ekkor történt amiről beszéltünk. Niall viharzott be a kórterembe. Hirtelen megállt és szemében a könnyek ültek össze. A többiek utat hagytak neki, ő pedig azonnal odajött és átölelt. Fejemet a nyakába fúrtam és csak sírtam. Szorosan tartott, és simogatta hajamat. Mikor elengedett ő is a rutinszerű kérdést vetette fel.

- Ki tette ezt? - de szemében nem csak az aggodalom, hanem a harag is benne volt.

- Nagyon nehéz erről beszélni kezdek bele újból.

- Ha szeretnéd kimegyünk - vág bele Liam, a többiek pedig bólintanak.

- Nem! Jobb ha egyszerre tudjátok meg - folytatom - miután Harryéktől elváltam, átsétáltam a st James-sen de totál üres volt. Egyszer csak körbe vett egy ki csapat. 5-en voltak. Rémisztő tekintettel néztek rám, és fenyegetőztek. Egy srác lefogott, amikor a 3 lány pofozni, rúgni kezdett... az 5. tag csak nézte, hogy nem jön-e senki. A fejemhez vágták, hogy én és Sophy nem érdemlünk meg titeket és, hogy nagyon megbánjuk amit tettünk. Aztán 4-en elmentek, de a fiú aki lefogott, az..az..

- Az? - kérdezi Zayn? - de engem újra csak a sírás fog el. Niall leül mellém és szorosan ölel, mert én már remegek a javából, de erőt veszek magamon és folytatom.

- Letépte a felsőmet, fogdosott és csókolt, és azt akarta.. de beleharaptam a kezébe és eltudtam futni. Láttam egy házaspárt, de hirtelen megszűnt a kép. Újra az ismert szorítás..és ennyi - az utolsó szavakat ugyanúgy sírva mondtam ki, ahogy azelőtt próbálni folytattam a sztorit. Fejemet felemelve csak azt láttam, hogy Eleanor Louisba bújva, Perrie Zaynbe ugyanígy téve sírnak. Danielle kicsit erősebb idegzetű, de a könnyek az ő arcán és az őt átfogó Liamén is látszottak. Simon sokkos állapotban állt, míg Sarry az ágy másik oldalán ülve bújt össze, ahol Sis csak úgy mint a többi lány zokogott. 

- Virág - szólal meg Mentorom - én most elmegyek, mert az a legjobb ha magatokra hagylak titeket. Beszólók, hogy a Little Secrets ma nem próbál, de szerintem ezt a hírt elmondván megértik majd. 

- De Simon mi lesz ha kiesünk? - nézek rá kisírt szemekkel.

- Nem fogtok! Sosem engedném, de te most ne ezen agyalj! Holnap első dolgom lesz, hogy bejöjjek hozzád, mert ahogy hallottam benntartanak, de ha jól leszel távozhatsz valamikor délután.

- Igen de a show 3 nap múlva lesz - mondom neki de kezeimmel már befogtam a szemeimet, hogy ne kelljen ránéznem, mert kegyetlenül érzem magamat. Ő odajött átölelt és arcomat kezei közé vette:

- Lulu bízz bennem - majd puszit nyom az arcomra és elmegy. Elounor, Payzer, Zerrie és Sarry is elköszönnek, hogy magunkra hagyjanak Niallel. 

- Köszönöm, hogy itt vagytok mellettem - mondom nekik, amire nem bírják ki hogy ne öleljenek meg még egyszer.

- Ezentúl jobban vigyázok rád lép előrébb Zayn. A kishúgomat senki nem bánthatja - én pedig mosolygok rá.

- És sose kérd, hogy egyedül lehess - nyomul közelebb Harry is. Majd Sis is akivel vagy 2 percen át öleljük egymást. Majd Hazzus is odanyom egy puszit az arcomra és szépen sorban távoznak.

- Úgy sajnálom - néz rám Niall.

- Mit? - fogom meg kezét?

- Hogy ezt nem akadályozhattam meg. Ha ott vagyok ez nincs, de ennek vége.

- Drágám, ez elkerülhetetlen lett volna! Sose vagyunk biztonságba ennyi fan előtt. De szerencsémre a legrosszabb nem történt meg, mert azt nem éltem volna túl - dőlök hátra a párnámra.

- Soha senki nem érhet úgy hozzád rajtam kívül - bújik mellém az Ír fiú. Nagyon szeretlek és sosem hagylak többé egyedül. Könnyeim újra előtörnek, de ahogy láttam az övéi is. Szorosan ölelt mialatt feküdtem mellkasán.

- Niall mi lesz ha vége az X Factornak? Én nem tudom mi lesz velem, Sophyval, az álmunkkal..

- Édesem, most a legfontosabb, hogy jobban legyél. Bízz Simonban! Nem fogtok kiesni - majd fejét a szemeimmel egy szintre süllyeszti.

- Tudod, hogy nem lennék ha te nem lennél? - simogatom meg az arcát.

- Én sem ha te nem! - reagál, majd gyengéden megcsókol.

- Kérlek ne menj el - ölelem egyre erősebben - félek itt egyedül.

- Akkor sem mennék ha arra kérnél - puszilja meg a homlokomat. Nekem te az életem legfontosabb részévé váltál. Nem foglak elengedni. Nem, hogy most, SOHA!! - majd újból megcsókol. Könnyeim ekkor az örömtől csordultak ki.

Niallt elküldtem vacsorázni, mert mégsem maradhat itt kaja nélkül, pláne Ő nem! Eközben az engem figyelő doktor bejött és megnézte sérüléseimet. Többnyire zúzódások, de a derekam nagyon fájt, és nem hiába éreztem ezt. Akkor közölte velem az orvos, hogy megrepedt egy csont, ami miatt nehézkes a fel-le ülés, és az e-felé mozgás. Ismét a szomorúság fogott el, de a legrosszabb, hogy Niall nem tudom mióta de az ajtóban állt mozdulatlanul.

Az orvos észre is vette, és befejezvén mondandóját magunkra hagyott minket. Én gyorsan lehúztam a pólómat, majd készültem a takarómat magamra húzni, de Niall elkapta a kezemet.

- Mutasd?

- Mit?

- Könyörgöm ne nézz hülyének! - szemében tényleg a félelem jele ült. Nagyon nem akartam ezt de muszáj volt. Szép lassan levettem a felsőmet és a nadrágomat.

 - Úr isten!!! - kapja szája elé a kezét amikor megfordultam - mit mondott a doki?

- A derekamnál egy csont megrepedt, nem nagyon tudok ülni. Nagyon fáj, de elviselem. Hirtelen odalép barátom és felkapja a pólómat. Segít felhúzni, majd a nadrágot is. Figyelmesen betakar és leül mellém. Kiveszi táskájából a kedvenc ételemet. Lasagnet.

- Awwww ezt nekem hoztad? 

- Persze! - majd egy villa kíséretében odaadja, én pedig mint aki egy hete nem evett 5 perc alatt elpusztítom azt - hűűű - vonja fel szemöldökét - látszik, hogy együtt járunk! - mosolyog rám én pedig rá. 

- Hoztam ám gesztenyepürét is - nyújtja felém, én meg nem akarom elhinni, hogy lehet ennyire édes. 

- Juuuuuj imádoom, de csak úgy vagyok hajlandó elfogyasztani, ha ide fekszel mellém.

- Igen is főnök! - nevet fel, majd becsúszik mellém.

 Hol magamnak, hol neki adagolom az isteni édességet.

- Ez most nagyon jól esett! - puszilom meg a száját, majd félrerakja a dobozkát és átölel. Gyönyörű dolgokat suttog a fülembe és észre sem veszem, hogy milyen hamar sikerül elaludnom...