 |
| Eventful day |
Szokásos reggeli ébresztőre kelünk Sophival, ugyanis ma próba van. Egy gyors reggeli, majd ellátjuk teendőinket a fürdőszobában. Mivel az idő kellemes ezért szekrényemből a fehér alapon barnás-fekete mintás cicanadrágomat egy bő barna felsővel és szegecses bakancsommal öltöm magamra valamint egy fehér sálat is körbe tekerek a nyakamon. Mire teljesen kész lettem Sophi már az ajtóban várt rám a sötét leggingsében amelybe egy vékony narancssárga ing volt betűrve és a fehér Vans cipőjét húzta fel hozzá, napszemüvegét pedig a táskájába helyezte.
- Kitűnő választás - dicsérem meg barátnőmet egy kacsintással
- mire ő széles mosolyra húzza száját.
- Te semm panaszkodhatsz - nézz rám továbbra is elismerően, majd bezárjuk az ajtót és elindulunk. Rövid időn belül meg is érkezünk az ismert helyszínre. Simon pedig pár perc késés után végül betoppan és azonnal faggatni kezd bennünket az elmúlt másfél-két napról.
- Ejj Lányok, milyen jó néztek ki! - kezdi a hízelgést - Látom rajtatok, hogy dúltok az boldogságtól.
- Hello mester! Öhhm mondhatjuk - feleli Sophi két szemöldök húzogatás mellett.
- Akkor most már hivatalos, hogy Sarry és Viall.. értitek?! - fejet csóválva érdeklődik.
- Persze, hogy értjük - mosolyodom el - és igen az - biccentek.
- Ohh végre! Most már remélem Harrynek sem megy el többé az esze és megbecsül téged Sophi valamint Niall pedig nagyon jó gyerek és nem is gondoltam volna, hogy ő is tud ilyenkor így érezni valaki iránt. Ez nekem ám a kezdetektől fogva feltűnt és tiszta szívből örülök nektek, de azért a furkálásra felkészülhettek - üti öklét a vállamnak.
- Heey, ez fájt! - nézek rá szúrós szemekkel, de nem bírom sokáig el nevetem magamat, ahogy ő és Sophi is.
- Na de most kezdjük a próbát, amiért ide jöttünk. Tudjátok napokon belül itt a harmadik élő show és gondolom nem szeretnétek még távozni!!
- Hát valóban nem!! - feleljük egyszerre, majd neki látunk a gyakorlásnak. Körülbelül 2 órán át ez tart, aztán Simon közli, hogy délután neki dolga van ezért elmarad a próba, de másnap be lesz pótolva. Tudomásul véve a hallottakat elköszönünk a mentorunktól és mivel 13:00-át mutat az órám ezért elérkezettnek láttuk az időt egy remek kis ebédre. London egy igazán kellemes kis vendéglőjébe ültünk be és egy-egy sült csirkét, salátával fogyasztottunk el. Majd amikor Sophi elment rendezni a számlát megcsörrent a telefonom.
- Szia Viri, itt Perrie! - szól bele a Little Mix szépsége.
- Ohh szia Perrie, mizujs?
- Van valami programotok mára? Találkoztok a srácokkal?
- Uhmm.. Nem!Mivel Harry ma Luxxal és családjával míg Niall Joshékkal tölti a napot. Mi pedig most fejeztük be az ebédet és indulunk haza, aztán majd elleszünk, mert a délutáni próba elmarad.
- Na ez remek! - hallom meg a lány kacagását - mert Zaynnel úgy terveztük, hogy vidámparkba mennénk ma és ha lenne kedvetek csatlakozhatnátok! Úgy is jó jönne egy kis együtt lógás, este pedig nálunk lesz Jade, Jesy és Leigh-Anne, mert ugye ma jelenik meg az új klippünk és együtt akarjuk látni közösen.
- Juuuuuj tényleg az új klipp!! - vonyítok fel.
- Na akkor?
- Benne vagyok - mosolygok - akkor, hogy legyen?
- Zayn, Louis és Liam épp valamerre járnak és akkor felhívom őket, hogy 3-kor vegyenek fel titeket a házatoknál, aztán eljöttök ide és innen kocsival megyünk.
- Oksi, akkor hamarosan tali. Már nagyon várom, puszi!
- Én is drágám, puszi! - teszi le a telefonját.
A hívás végére Sophi is visszér az asztalhoz.
- Na ki volt az? - kérdezi.
- Perrie, és képzeld elhívtak minket vidámparkba. 3 ra jönnek értünk Zaynék a házunkhoz és onnan megyünk Perrieért majd go a móka park.
- Juuuuuuj ez király-nevet fel sis, amire több szem is rá szegeződik, ő pedig a szája elé kapja a kezeit. Mindezt látva én csak nevetni tudok aztán megölelve a barátnőmet, elhagytuk a vendéglőt. Épp, hogy visszaértünk a szálláshoz megpillantottunk egy nagy fekete járgányt amiből Paul pattant ki.
- Sziasztok Lányok - üdvözöl kedvesen.
- Szia Paul - feleljük kórusban, majd oda jön és ajtót nyit nekünk. Be pattanunk és üdvözöljük Liamot, Louist és Zaynt, majd Paul gázt ad a kocsinak. Amíg odaérünk Perriékhez elmondhatni, hogy nagyon jól mulatunk mivel szó szerint sírunk már sissel a fiúk tevékenységein, de a legjobb amikor Zouis rákezd a közös Dancing in the car mozzanatukra
Jegyet vettünk és szépen lassan felfedeztük a parkot. Elég sok játékot kipróbáltunk de személy szerint az ami legjobban felkeltette az érdeklődésünket a hullámvasút volt. Hatalmas és rémisztő. Sophiról köztudott, hogy retteg tőle de én sem vagyok ezzel annyira másképp. Mindig is ki akartam próbálni de féltem.
- Na Lányok azt hiszem erre most felülünk, csillantja meg fogsorát Zayn.
- Háááááát...... oké - vonom meg vállam, Sophi pedig még mindig csak szemez a hatalmas játékkal.
- Ez most biztos? - néz rá Zaynre.
- Az! - feleli határozottan.
- Félte Lányok? - kérdi Perrie.
- Egy picit - mosolygok, amire megsimogatja a vállam.
- És te Sophi? - böki meg vállát Zayn.
- Hát..izééé...naaaa ÉN NAGYON! - veszi elő a kényszer mosolyát.
- Nyugi, nincs mitől! Annyiszor próbáltam már az ilyet. Hatalmas móka lesz - ölelte meg a lányt a fiú - majd átkarolva elindultak a hullámvasút aljához, mi pedig Perrievel tettük ugyaneztés úgy követtük őket. Amikor ránk került a sor beültünk egy-egy kis kocsiba úgy, hogy Zerrie előttünk mi pedig mögöttük. Sophi reszketett és egyre csak szórította a kezemet.
- Bébi lazíts!! Én is félek de biztos jó lesz - aztán mielőtt még elindultunk volna Zayn hátra fordult és csak ennyit mondott.
- " Just close your eyes and enjoy the roller coaster that is life! " - ezt hallva mindketten mosolyogtunk, ő pedig ránk kacsintott majd éreztük, ahogy szép lassan elindultunk fölfelé a sínen, aztán hirtelen le- és fel, körbe -és a mélybe.... hihetetlen érzés volt azaz időintervallum, ami alatt ilyen magasról ide-oda mentünk. Túléltük... és még csak nem is lett hányingerünk, ami azért elég jó.
- Úristen! - száll ki Sophi elsőként.
- Na mi a baj? - kérdezi Zayn nagyra nyílt szemekkel - csak nem vagy rosszul?
- Nem dehogy is! Csak azt akartam mondani, hogy ez nagyon jó volt - majd megölelt mindenkit. Én is hasonlóképp teszek mert nekem is nagyon tetszett, és végre legyőztünk közösen egy kis kori félelmet.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele de én megéheztem egy kis édességre - mormogj Pezz.
- Hmmm... most ahogy mondod én is - biccentek a lány felé, majd kerestünk egy édességrészletet. Azt hiszem nem lesz nehéz dolgunk a választással mert itt minden akad, amire az ember vágyhat.
Sophi a szokásos vattacukrot, Zayn fánkot, mi Perrievel pedig mindenféle gumicukit és egyéb nyalánkságot választottunk.
Így végül a gyermeki ösztönök is újra előbújtak belőlünk. Ezt követően még egy kis időt sétáltunk a parkban és természetesen kis rajongó gyerekek odajöttek fotózkodni a One Direction szívtiprójával a Little Mix bombázójával valamint az X Factor két felfedezettjével. Elképesztő érzéseket tudnak kiváltani az emberből ezek a gyerekek. Amíg Sophi gyorsan eliszkolt a mosdóba mi kint vártuk meg. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne kapjam lencsevégre Zerriet, mivel olyan édesen álltak egymásba gabalyodva.
Ezt a képet azonnal el is mentettem és tervben volt, hogy amint hazaérünk kiteszem twittere és facebookra is. Eközben sis visszatért és tovább bolyongtunk a sok választható játék között.
- Juuuuuuj Zayn! - sikolt fel Perrie.
- Jézusom mi a baj? - kérdezi barátja.
- Ja semmi, csak annyira szeretnék egy macit és nincs kedved játszani egy célba dobálósat? - vett rá kölyök kutya pillantást.
- Ohh hát ha ez a vágyad akkor de - majd megcsókolja a lányt, mi pedig hangosan rákezdünk a "juuuujongásra"! :)
Zayn a 8 lehetőségből 7-ot célba vitt így nem kérdéses, hogy megnyerte Pezznek a nagy fehér plüssmackót aminek láthatóan nagyon örült a lány. Szorosan a karjain csüngve hagyta el még a vidám parkot is, mi pedig csak figyeltük a tündéri mozzanatokat.
Kocsiba szálltunk és meg sem álltunk Zaynék lakásáig. Épp, hogy odaértünk és már csöngettek is, azaz a Little Mix további három tagja lépte át a küszöböt. Mindenkit sorra öleltünk, majd bementünk a nappaliba. Elmeséltük a lányoknak az egész délutánt, ők pedig csodálva olykor nevetve hallgattak bennünket. A végére pedig már ismét mintha valami kölyök sereg szállta volna meg a házat úgy szakadtunk a nevetéstől.
Zayn egyszerűen csak próbálta sokszor felfogni, hogy ő most valóban jó helyen jár-e..de ez látszott az arc kifejezésein ..:)
Erre barátnője viccből néha oda vágott neki néhány érdekes pofát.
Nem hiába imádom ennyire ezt a párost. Ők mindig nevetnek és olyan jó látni őket, hogy milyen boldogok együtt.
A beszélgetés alatt gondoltam elő kapom az Iphone-omat és lecsekkolom mi zajlik twitteren, de nézegetve a kijelzőt nagyon megbántam, hogy megtettem. Tele volt sértő, utálkozós valamint fenyegetős trenddel, amelyek igencsak megviseltek. Csak azt érzem, hogy a gyomrom összeszűkül, és a könnyeim kitörni készülnek ezért megköszörültem a torkomat, és barátaimnak mondván "mindjárt jövök, csak kimegyek a mosdóba" kiviharoztam a nappaliból. Az emeletre érve berontottam a fürdőbe, az ajtót magamra zárva. Kezemet, arcomat hideg vízzel leöblítettem, majd tekintetem a tükörre helyezem és pillanatok múltán a vízcseppek mellé saját könnyeim is kicsordulni kényszerültek szememből. Hátraarcot téve fokozatosan összerogyva a földre huppanok, térdemet felhúzva sírok...
Körülbelül 5 perc múlva kopogást hallok.
- Virág mi történt? - ismerem fel Zayn kellemes hangját. Gyorsan felpattanok, szemeimet megtörlöm, és óvatosan nyitom ki a fehér ajtót, ahol valóban Zayn áll nagyra nyílt szemekkel.
- Mi van veled? - kérdezi aggódva - és ne mond, hogy semmi!
Hirtelenjében nem tudtam reagálni, ezért előkaptam a telómat és odaadtam a fiúnak, aki 1 perc alatt végig fürkészte a kijelzőn látottakat, majd kilépett belőle és becsúsztatta a saját farmerjának a zsebébe a készüléket.
- Angyalom! Ezek csak mind olyan emberek, akik nem tudják elviselni, ha más boldog. Te egy gyönyörű és igazán kedves lány vagy, aki megérdemli azt, hogy boldog legyen. Ezeknek az üzeneteknek a nagy része irigység, amit számtalanszor átélt már Perrie, Eleanor vagy Danielle. Eleinte nagyon nehéz ezt senki nem tagadja, de szerintem az a fontos, hogy mi itt vagyunk Neked és szeretünk. Bármi áron megvédenélek, de gondolom a srácok se lennének ezzel másképp nem beszélve Niallről, aki oda meg vissza van érted és nem egyszer beszéltem már vele kettesben, hogy ő mit érez irántad - Ekkora a sírni vágyás újból elfogott, így hát szorosan odabújtam Zaynhez és vállgödrébe fúrtam a buksimat, ő pedig az egyik ismert kedvenc dalomra kezdett rá halkan - " They don’t know about the things we do, they don’t know about the I love you’s, but I bet you if they only knew, they will just be jealous of us.."
- Csak gondolj arra, mintha ezt most Niall énekelné Neked, mert biztos vagyok benne, hogy így tenne - lépett hátra egyet miközben letörölte az utolsó könnycseppeket a járomcsontomról.
- Ohh Zayn, nem is tudom mi lenne velem, ha most te nem jöttél volna ide és nem próbáltál volna meggyőzni ezekről a dolgokról. Nagyon szeretlek és köszönöm - majd puszit nyomok az arcára, ő pedig csak mosolyog és kézen ragadva elindulunk lefelé a a lépcsőn, amikor hirtelen megtorpantunk.
- Na mi az? - kérdezem tőle.
- Nyugi! Csak várj itt 5 percet, ígérem sietek - ezzel lerohant a lépcsőn, én pedig leültem az egyik fokra. Kis idő múlva Zayn vissza is jött, kezében egy tálcával.
- Ez meg mi? - nyújtogatom fejemet a poharak irányába.
- Boldogsághormon - feleli egy széles mosollyal az arcán s közben az egyik bögrét a kezembe nyomja.
- Nem mondod, hogy csináltál forrócsokit? - csillan fel mindkét szemem.
- Zayn jawadd Malik mindig tudja, hogy egy lánynak mikor, mire van épp szüksége - kacsint rám, majd helyet foglal velem szembe és hátát a falnak dönti. Én csak mosolygok, majd belekortyolok az ínycsiklandóan festő italba. - Ez mennyei! - pillantok elismerően a srácra. - Családi recept - vonogatja szemöldökeit, aminek láttán ismét csak nevetni tudok - Na de vissza térve a szomorúságod okára, hidd el, hogy semelyikünket nem érdekel, hogy ki mit mond rólad, rólatok. Úgy értem, hogy mi nem hiába választottunk titeket, valami megfogott minket bennetek, ami más lányban nincs meg és ezzel nem leírni szeretném a fanokat, mert nélkülük nem lennénk ott ahol most vagyunk és ők igazán csodálatos emberek, de el kell tudniuk fogadni a döntéseinket, akkor is ha fáj, mivel lássuk be 5-en vagyunk és még ha viccelődünk is olyanokkal, hogy mindenkit elveszünk meg ilyenek, akkor is érhető az irónia hogy ezt magunk sem gondolhatjuk komolyan. Sajnálom, hogy ilyenkor sokan csalódnak bennünk, bár ha akarnánk sem lenne belőlünk több, hogy mindenki boldog legyen. Ezekre a tweetekre, írásokra továbbá is számítani kell, de ez is tudható volt már az elejétől fogva, mivel például Dani és El olyan szintűeket kaptak, hogy Louis és Liam nagyon készen voltak napokig-hetekig, ezért akarom azt suggalani, hogy mind emberek vagyunk teli érzésekkel és minket is sértenek azokkal a megjegyzésekkel amiket rátok mondanak...
Jómagam csak ittam Zayn szavait, mert nagyon helyesen látja a dolgokat, és tényleg jól esett, hogy biztatni próbált. Egyszer csak a szemkontaktus megszűnt, mivel a lépcső aljáról felfutó kis Hatchit véltük felfedezni, amint épp arra járt. Ahogy fölért, azonnal a gazdijához rohant és ugrabugrálni kezdett, illetve puszikat osztogatott neki, majd nekem is. Hihetetlen mennyire imádni való ez a kis bundás állatka. Szép lassan befészkelte magát az ölembe és láthatóan élvezte, ahogy kényeztetve van.
Tovább folytattuk a beszélgetést, amikor megcsörrent a telefonom. Kerestem is, de utána jutott eszembe, hogy Zayn tette el, amikor odanyújtotta nekem egy bájos mosollyal, amit elsőre nem is értettem, de mikor megláttam a kijelzőn Nialler képét megértettem az okát...
- Szia Niall!
- Szia Viri! - szól bele azzal az édes hangjával - Csak azért, hívlak mert gondolom láttad a twittert és sejtem, hogy érzel.
- Igen! - sóhajtok - de most épp itt vagyunk Zaynéknél, mert velük töltöttük a délutánt és itt vannak a Little Mixes lányok, mert tudod ma jelenik meg az új vevo-juk és együtt avatjuk fel . Viszont most nagyon sokat segített a cimborád, vetek egy pillantást a velem szemben ülő fiúra, aki kutyusáról rám szegezi a tekinteté és gyönyörűen mosolyog.
Mindent elmesélt, amit a többi 1D barátnő már átélt, és megnyugtatott mert bevallom, nagyon sírtam és nem tudtam felfogni hirtelen ezt az egészet...
- Édesem, ha tudnád mennyire ott lennék most veled és megölelgetnélek, és egész éjszakára magamhoz láncolnálak. Nekem te mindennél többet érsz, és sosem hittem volna, hogy én is ilyen hamar szerelembe eshetek, mivel nekem mindig a barátok meg a család volt az első, de amikor megláttalak leírhatatlan mit éreztem. Szeretlek és kérlek próbáld meg figyelmen kívül hagyni az utálkozók szavait, akkor is ha ez nagyon nehéz..de ÉN és mi mind itt leszünk neked és Sophinak, hogy átsegítsünk ezeken a pillanatokon - fejezi be hosszú monológját barátom.
- Köszönöm!! És nagyon nagyon szeretlek meg mindegyikőtöket! Tudnod kell Niall, hogy nekem te vagy az első fiú az életemben és nem is kell más - ekkor hallom, hogy barátom mosolyog a telefon túlsó végéről és énekelni kezdi
- " You'll never love yourself half as much as I love you..." - Szeretlek, de most mennem kell mert Joshék már várnak rám.
- Oksi vigyázz magadra! Hamarosan találkozunk, és üdvözlöm a srácokat!
- Jójó, én pedig a lányokat és Zaynt. Ja és üzenem neki, hogy köszönöm, hogy ott volt veled. Még egy gyors köszönés és letettük én pedig elmondtam Zaynnek, hogy Niall miket mondott. A történet végére Perrie hangját hallottuk meg, amint épp minket hívogatott.
- Itt vagyunk a lépcső közepén - vágtuk rá kórusba, mire a lány felsietett.
- Hát ti? - váltogatta tekintetét barátja és köztem, amire előbbi mindent elmesélt szóról szóra. A végére érve Perrie lehajolt hozzám és megölelt, amit én is viszonoztam.
- Drága, annyira ismerős ez az érzés és tényleg csak ismételni tudom Zayn szavait, itt vagyunk neked mindig, mert szeretünk és ezt tartsd szemelőt Kezét nyújtva nekem felhúzott és puszit nyomott a homlokomra, majd rám mosolygott.
- Akkor kíváncsi vagy az új dalunkra? - vonogatta szemeit.
- Én pedig még épp a padlóval szemeztem, majd ránéztem Zerriere és széles vigyorra húzva a számat, és egy igennel válaszoltam.
Amikor leértünk a nappaliba mindenki nekünk esett a faggatózással, de Perrie lecsitította őket én pedig kimentem a konyhába bekapni valamit. Sophi szorosan követve jött utánam várva a magyarázatot a felszívódásomra.
El is mondtam neki a sztorit.. Ő pedig felemás érzéseit mutatta ki és tudatomra adta, hogy ő is kapott ilyen üzeneteket, csak nem akart az este ezzel foglalkozni. Majd mikor meghallotta, hogy Niall is megnyugtatott és Zayn is akkor ő is boldogabb lett és egy nagy öleléssel pontot tettünk ennek az ügynek a végére, vagy legalább is mára.
Ezután visszabicegtünk a többiekhez és még vagy fél órát dumáltunk amikor 00:00-át ütött az óra és a kanapén izgatottan vártuk a klippet.
Néha olyan szintű fejeket vágtak le a lányok, amin már kitört belőlem a röhögőgörcs, de ahogy elnéztem Sissel sem volt ez másképp illetve Zaynnel sem, de tudjuk a Little Mix tagjai sosem félik kimutatni mit gondolnak és ez így van jól, ezért is imádom őket annyira... kis késéssel a vevo kijött HOW YA DOIN !! Egyszerűen fergeteges, hogy mennyire jól táncolnak a csajok és milyen jó a dal. Úgy érzem ez egy újabb kedvenccé vált. A végén nagy örömködések jellemezték a társaságot és ez kb 20 percig tartott még, majd Jesy, Leigh-Anne és Jade távoztak.
- Figyu csajok - huppant le mellén a kanapéra Perrie - mit szólnátok hozzá ha ma itt aludnátok? Van elég ágy és a társaság is szerintem helyén van.
- Ez remek ötlet - vág közbe Zayn - amúgy se kellene akkor most taxit hívni és botorkálni! Reggel elviszlek titeket próbára, mivel nekem is van dolgom.
- Juuuuuuj - reagálok a tőlem megszokott módon - ez valóban nagyszerű lenne!!
- Társulok - emeli fel kezét Sophi, amire mind nevetni kezdünk.
- Akkor azt hiszem ezt megbeszéltük - csapja össze a kezeit Zayn, majd elindul fel paplanokért és az egyik vendégszobába invitál minket. Eközben Perrie áthoz két kényelmes pólót, amit magunkra is öltünk, majd bebújunk a puha paplanok alá. Zerrie az ágy elejében foglal helyett és komolyan mintha a szüleink lennének, úgy gondoskodnak rólunk. Még egy kicsit beszélgetünk, aztán megölelve egymást ők is elmennek nyugovóra térni, ahogy azt mi is tesszük miután a villanyok lekapcsolódnak a szobában...
